Alan Parker 1980-as musicalje, A hírnév a felsőoktatás megpróbáltatásait mutatja be egy művészeti iskola növendékeinek megpróbáltatásain keresztül. Ebben a filmben kevésbé van szó szexről és szerelemről, sokkal inkább a helytállás, a kitartás, a célok eléréséért tett erőfeszítések jellemzik A hírnevet. Benne nem elhanyagolható a koreográfiák, zenei betétek száma, s említést érdemel a főszerepet alakító négy fiatal is, akik tehetségükkel teszik hitelessé a New York-i főiskola előadó-művészi kurzusán küzdő fiatalok karakterét. A film sikerét sokban segítette Irene Cara címadó világslágere. Hogy mennyire örökzöld a téma, a zene és a film, azt jól mutatja a 2009-ben készült remake is, de annak látványos bukása és gyenge kritikai fogadtatása is az eredeti nimbuszát építi.
A Házibuli
Európa-szerte kedvenc volt 1980-ban A Házibuli, amelyben a világ megismerhette Sophie Marceau-t, a sláger Realityt, és ismét betekintést nyerhettünk a tinik bonyolult világába. Az első részben (mert a sikerre való tekintettel folytatás is készült) Vic még csak 14 éves, de már minden problémája a fiúkkal van. Rajta és barátnőjén keresztül klasszikus fiúzós, bulizós helyzeteket láthatunk, viszont ebben a filmben még teret szentelnek a szülők botlásainak is. A Házibuli nem váltja meg a világot, ám hangulata, a nyolcvanas évek állapotának tökéletes rögzítése s a szerethető Marceau mindenhol sikert aratott. S az is újfent bebizonyosodott, hogy a szélsőséges érzelmek, a tinik hangulatváltozásai közepette bizony a szerelem is mulandó. De mindig van egy következő lehetőség és kaland.
Szerelem első vérig
Dobray György tinimoziját sokan a Házibulira adott magyar válasznak tekintik, de ha csak a nyolcvanas évek egyik (talán egyetlen) épkézláb tinédzsertörténeteként nézzük, akkor sem tévedünk hatalmasat. Mai szemmel nézve lehet, hogy kicsit suta és megmosolyogni való a Szerelem első vérig, de korában a célközönség elvárásainak tökéletesen megfelelő, izgalmas színészekkel és Dés László remek zenéjével megspékelt szórakozás volt. Az ifjúsági film pontosan azt a fiatalos szertelenséget ábrázolta colore locale magyar közegben, ami világszerte foglalkoztatja a fiatalokat. Itthon meg is nézte 1,2 millió ember mozikban a Szerelem első vériget, amely nem utolsósorban tematikájában az egyik első magyar film volt. a főszerepet akkori művésznevén Bery Ary (Berencsi Attila) és Szilágyi Mariann játszotta – egyikük sem vált jelentős filmszínésszé a rendszerváltozást követően. A filmnek a sikert követően készült egy második része, 2002-ben pedig egy utánlövésnek ható harmadik epizódja.
A csaj nem jár egyedül
A kilencvenes évek tinifilmjének prototípusa volt A csaj nem jár egyedül, amely évekre tartósította Freddie Prinze jr-t a tiniszívek elrablója szerepében – pedig a gimis szerepet már ekkor is 22 évesen alakította. Az egy amerikai gimiben játszódó filmben van minden: pasizás, csajozás, bulizás, szakítás, szerelem, szex, amerikai foci, nyomokban még iskola is. Ezt a koktélt aztán még éveken keresztül ismétlik, így van időnk megszokni. Legfeljebb a kiöregedő gimiseket cserélik le fiatalabbakra. A csaj nem jár egyedül klasszikus coming of age mozi, teljesen a pillanatnak készül, színészei zömében nem futnak be felnőttkorukra jelentős karriert. A csaj nem jár egyedül mégis az évtized végének emlékezetes darabja volt, s nemcsak Fatboy Slim Rockafeller Skankjének köszönhetően.
Amerikai pite
Hogy a szexuális felvilágosítás és a szexualitás felfedezése kamaszpattanás fakasztóan gyötrelmes, ugyanakkor a humort sem nélkülöző feladat, azt nemcsak a szocializmus idején Miska bácsinak küldött szemérmesebb, majd a Bravo magazinban megjelentetett olvasói levelek tanúsítják, hanem a szakmányban készült, témába vágó filmek is. A szüzesség elvesztését tematizáló, testnedvekben és olcsó humorban lubickoló filmek egyik iskolapéldája az Amerikai pite. Még az is hallott róla, aki nem látta, ha másért nem, azért, mert a címben megidézett cukrászati termék valami olyasmi kérdésre ad meglehetősen ferdült választ, ami nagyon sok kamaszfiút nem hagy nyugodni. Ezzel egyébként a történetet is elmondtuk nagyjából (szüzesség elvesztése, vicces és alsó kategóriás poénok), és felesleges is lenne a magas művészet pallosával lesújtani erre a mára szinte klasszikussá nemesedett ökörségre: az, aminek látszik, se több, se kevesebb. Viszont hatása kétségkívül kisugárzott a felnőttebb filmekre is, hiszen az olyan filmek, mint a Másnaposok vagy a Harmadnaposok, számos ponton emlékeztetnek erre a veszélytelenül alpári mozira.
Pomádé
Az ötvenes éveket Amerika kollektív emlékezete mint az elveszett ártatlanság és az öntudatára ébredő ifjúság hőskorát őrizte meg – aki ennél alaposabb elemzésre vágyik, ne a Pomádé (Grease) című musicalfilmet tekintse meg. Az 1978-ban készült film ugyanis minden olyan elemet tartalmaz, ami ehhez a nosztalgikus múltba révedéshez jár: nyári szerelem, tengerpart, fekete bőrdzsekis fiatalok (megannyi Elvis-klón) és persze zene minden mennyiségben. A film hősei, Sandy és Danny nyaralás közben gabalyodna egymásba, és azt hiszik, csak szép emlék marad a futó kaland. Drámai fordulattal azonban kiderül, hogy szeptembertől ugyanabban a középiskolában koptatják az iskolapadot. A tét hatalmas: vajon a májer Danny képes lesz-e levetni a kemény fiú álarcát, és újra szerelemben egyesülni az időközben menővé vált Sandyvel? Amíg ez kiderül, sok emlékezetes nóta csendül fel, ráadásul a nézők a korszak nemzeti tánckincsét, a rongylábú Travoltát nézhetik, ahogy fáradhatatlanul ropja a rock'n'rollt, ami néha tényleg csak egy tánc.
10 dolog, amit utálok benned
Shakespeare örök, tudja ezt mindenki, beleértve a hollywoodi forgatókönyvírókat is. Ezért laza mozdulattal leporolták a Makrancos Katát, és elkészítették a tinifilmes változatát. Ez esetben az okos, felvágott nyelvű és pokróc személyiséggel megvert leány (Kat) a kertvárosi idillben lelhető fel, és meghódítása kulcskérdéssé válik, hiszen a szigorú papa csak akkor engedi népszerű nővérét pasizni, ha a nem kicsit nehéz eset Kat is kimozdul végre. Nincs más hátra, el kell csábítani a morc húgot, erre a feladatra pedig adja magát a suli vonzó rosszfiúja, akiről persze majd kiderül, nagyon is lágy a szíve... A történet tehát az angol mester által leírtak szerint halad, de kár lenne filozófiai mélységeket számon kérni a filmen. Ugyanakkor a színészi játék, különösen a még szinte zöld, de már feltűnően tehetséges Heath Ledger domborítása, kellemes és élvezhető sztorivá avatja ezt a mozit.
Minden, ami filmcsokor, itt olvasgatható!
