A képek, az installációk, a szobrok, amelyeket a párizsi Pompidou-központ kölcsönzött erre az alkalomra a Grimaldi Forumnak, kivétel nélkül gigantikus méreteikkel keltenek feltűnést. „Ez új megközelítést jelent, mivel a monumentalitás ritkán jelent önmagában kiindulási pontot” – mondta a hétvégén megnyílt kiállítás biztosa, Ariane Coulondre. „A nagy méret mindenekelőtt fizikai tapasztalat” – fűzte hozzá. Ezt elsőként a műveket Monacóba juttató szállítmányozási cég tapasztalhatta meg: kilenc kamionra volt szüksége ahhoz, hogy az anyagot Párizsból eljuttassa a Földközi-tengerig.
Búvárként merülhet el a néző
A kiállításra belépő látogatót Joan Miró, Franck Stella, Roberto Matta és Jean Dubuffet több, igen nagy méretű képe fogadja. Akad közöttük kilenc méter szélességű is, így a nézőnek egyfajta művészeti búvárként nincs más választása, mint hogy belemerüljön a művészetbe.
„Minél nagyobb a látómezőnél, minél magasabb az emberi méretnél, a nagy formátumú mű annál inkább megváltoztatja az észlelés módját” – mutatott rá Adriane Coulondre.
Olyannyira, hogy egyes óriási munkák nem csupán vizuális hatást váltanak ki. Ilyen például az olasz Giuseppe Penone Respirer l’ombre (Lélegezni az árnyékot) című munkája, amely érzéki fürdőbe meríti a közönséget. A látogató belép egy terembe, amelyet egytonnányi, rácsos ketrecekbe zárt babérlevéllel béleltek ki. Először az aljnövényzet, majd a cserjék részegítő illatát szívja be, mielőtt megpillantaná az aranyozott, két megkövesedett tüdőt megjelenítő szobrot: ez arra hívja fel a figyelmét, hogy saját lélegzésére koncentráljon.
Thomas Schütte fémkolosszusa mellett Franck Scurti szardíniás doboza kelt vizuális sokkot. Sokszorosára nagyítva ágy lett belőle. A hozzátartozó magyarázat szerint ez a tárgy azt érzékelteti, hogy miként látja a gyerek a felnőttek óriási világát.
Xavier Veilhan orrszarvúját is igen nagy várakozás előzte meg, és nem okozott csalódást. Úgy csillog, mint egy autó karosszériája: a hatalmas műanyag szobor a kiállítás plakátján is igen hatásos.
Hasonlóan érdekes tárgy a kínai Caj Kuo-csieng (Cai Guo-qiang) fűzfavesszőből fonott repülőgépe – bár egyesek szerint inkább bálnára hasonlít. A gép törzsébe a São Paulo repülőterén az utasoktól elkobzott színes pengék és ollók ezrei fúródnak.
Kísérletek
Az Extra Large kiállításhoz számos olyan kísérlet tartozik, amelyet kicsik és nagyok egyaránt kipróbálhatnak. Az indiai Anis Kapur imponáló méretű piros konkáv lencséje kicsinyített és fordított képet produkál, s például Madonna hollywoodi hangversenyének Andres Gursky német művész által fotózott és meglepő módon átformált változata is gondolatébresztő.
Váratlan élményt nyújtanak a kiállítás különböző pontjain feltűnő, rejtélyes fekete fonalak, amelyek végül egy sötét, puha szőnyeggel borított termet töltenek meg. A brazil Aldo Maireles 4000 kilométer hosszúságú fonalat használt fel A boszorkány seprűje (La Bruja) című művéhez, amely képes foglyul ejteni a nézőt.
Az Extranagy kiállítás szeptember 9-éig tekinthető meg a monacói Grimaldi Forumban.
