A műkincs-digitalizáció az utóbbi évek egyik jellemző, a nagyközönség számára igazán nagy jelentőségű fejleménye a múzeumi világban. A rengeteg egyedi és szakmai kezdeményezés között a Google Art Project hozta el a világméretű áttörést, az óriáscég a vezető nemzetközi múzeumok (most már a budapesti Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria) gyűjteményének legszebb darabjait mutatja be nagy felbontásban, bőséges adatokkal feldolgozva az interneten. A Szépművészeti Múzeum önállóan is a hatalmas gyűjteményének minél szélesebb körű netes bemutatására törekszik, ennek egyik fontos lépcsőfoka a napokban bemutatott, 4593 darabos, 1620 előtti francia és itáliai metszetgyűjtemény katalógusa. A Szépművészeti metszeteinek feldolgozására tett egyetlen korábbi kísérlet Térey Gábor nevéhez fűződik, akinek egy évszázaddal ezelőtt megjelent leíró lajstroma mindössze a gyűjteményben található művek számát regisztrálta művésznevek szerint.
Két és fél éve kezdődött a munka, árulja el lapunknak Kárpáti Zoltán, a projekt vezetője. Az első lépés a metszetek fizikai rendezése volt, azaz hogy valamennyi metszet a megfelelő helyre, a készítő metsző neve alá kerüljön. Miközben az egyes metszetek meghatározásával foglalkoztak, jött az ötlet, hogy némi ráfordítással egy részletes, publikálható katalógus is létrejöhet. A most mindenki számára elérhetővé vált katalógus a múzeum olasz és francia reneszánsz metszeteinek teljes gyűjteményét tartalmazza. Hogy miért pont ezt a gyűjteményt? „A választás adott volt, hiszen nekem, valamint szerzőtársamnak és kollégámnak, Seres Eszternek a reneszánsz a szakterületünk, valamint az olasz és francia rajzok, illetve metszetek kurátorai vagyunk, a múzeumon belül ez a ránk bízott gyűjteményrész” – meséli.
Ahogy a múzeum műkincseinek, úgy a rajz- és festménygyűjteményének nagy része, a metszetek döntő többsége (jelen esetben 4600 műből 3874 lap) is az Esterházy-gyűjteményből, 396 mű pedig Delhaes István hagyatékából származik. A fennmaradó lapok eseti ajándékozások és vásárlások útján kerültek a Szépművészeti birtokába. A most publikált katalógus kommentárjaiban Kárpátiék elsősorban a metszetek előképeinek (festmények, rajzok, szobrok), a különféle levonatok és változatok, valamint – ahol a mű szerzősége nem volt tisztázott – a vitatottság bemutatására törekedtek. Eközben igyekeztek átnézni a korszakra és művészekre vonatkozó legteljesebb szakirodalmat. Kárpáti Zoltán hangsúlyozza: „Nem a klasszikus értelemben vett műtárgy-digitalizációról van szó, hanem egy szakmai katalógus internetes publikálásáról, amely lényegesen bővebb és részletesebb szakmai információkat tartalmaz. A valódi újdonsága az, hogy egy szakmai katalógus nem nyomtatott formában jelent meg, hanem a weben vált hozzáférhetővé, annak valamennyi előnyével – könnyebb kereshetőség, egyszerűbb használatóság, jó minőségű képek, ingyenes hozzáférés – együtt.”
Mivel a metszetekkel a múzeumban korábban ilyen mélységben nem foglalkoztak, dobozról dobozra, műről műre kellett haladniuk, valamennyi lapot kézbe vettek, és így rögzítették az egyes metszetek alapadatait (metsző, inventor, kiadó, cím, méret, feliratok); majd később, a szakirodalom áttekintését követően egészítették ki az egyes tételeket. A metszeteket ezzel párhuzamosan beszkennelték, és ahol meghaladták az A3-as méretet (ekkora a legnagyobb szkenner, amely a rendelkezésükre áll), lefotózták. Így ma a művek döntő többségéről nagy felbontású, a neten nagyítható képpel rendelkeznek.
A múzeum és szakemberei számára a cél maga a megjelenés, a művek minél szélesebb körű megismertetése volt. Bár Kárpáti Zoltánék törekvései szerint a korszak metszeteivel foglakozó szakemberek számára készült katalógusról van szó, amely nem a tudományos ismeretterjesztés szándékával készült, fontosnak tartották, hogy a lehető legszélesebb közönség számára elérhetővé tegyék a katalógust. „Reményeink szerint szakember és egyetemista egyaránt haszonnal forgathatja, de az egyszerű múzeumlátogató is találhat benne számára érdekes művet. A szakmai tartalom megírásakor az előbbit, a felület kialakításakor az utóbbit tartottuk szem előtt. A webes publikálás ugyanakkor – szemben egy nyomtatott kiadvánnyal – módot ad a továbbiakban is arra, hogy azt időről időre újabb információkkal bővítsük.”
A metszetek fizikai rendezése és a katalógus megírása munkaidőben zajlott, külön forrás nem állt rendelkezésükre, tehát a munka lényegi részét más feladataik mellett, külön juttatás nélkül végezték. A netes megjelenést biztosító felület kialakítása a Nemzeti Kulturális Alap anyagi támogatásával valósult meg, ennek költségei a töredékét képezik egy hasonló terjedelmű papírkatalógus előállításának. „Mivel a múzeumban szűz, korábban feldolgozatlan területen jártunk, számos korábban leíratlan, a szakma számára is ismeretlen metszetet vagy levonatot is találtunk – mondja Kárpáti Zoltán. – A közvetlenül ránk bízott gyűjteményrészek közül hátra van még a közel ezer darabot számláló olasz reneszánsz rajzok katalógusának elkészítése, és természetesen a metszetgyűjtemény más, eddig publikálatlan részére is sor kerülhet a jövőben. Tehát van még feladat bőven.”
A Szépművészeti Múzeum kincseinek digitális archiválása a most megvalósult projekt mellett is halad előre. Fonyódi Krisztián, a múzeum digitális archívumának menedzsere lapunknak elmondta: a digitalizálás már régóta zajlik az intézményben, ő maga két éve foglalkozik ezzel. Az archívumban folyamatosan dolgozzák fel a Szépművészeti különböző gyűjteményének anyagait: a múzeum 120 ezer műtárgyából – amelynek túlnyomó többsége grafikai alkotás – évente mintegy ezret dolgoznak fel teljes körűen, minden lényeges adattal ellátva. A tárgyak lefotózás után bekerülnek egy nyilvántartó rendszerbe, ellátják őket metaadatokkal, és innen kerülhetnek ki az internetre. Fonyódi Krisztián volt emellett a Google Art Projecttel való együttműködés vezetője is: „A Google kereste a magyarországi partnereket, és örömmel éltünk a lehetőséggel”. A Szépművészetinek most mintegy 150 műtárgya található a Google gyűjteményében. Fonyódi, miközben a digitalizáció adta lehetőségekről beszélt, azt sem titkolta, hogy a magyar múzeumi világ lassan nyílik meg ezen a téren: „A múzeumok világa konzervatív: nem mindenki számára egyértelműen fontos ez a lehetőség. Én viszont annak a híve vagyok, hogy mindent meg kell mutatnunk.”
