Töményen és tisztán, nem felvizezve

Glenn Hughes olyan koncertet adott Pakson, amely a legnagyobb arénák falát is kiütné. És ez még a tizede sem annak, ami a Gastroblueson történt.

Tölgyesi Gábor
2012. 07. 09. 13:23
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Rég volt, van annak már negyven éve is, mikor David Coverdale mellett Glenn Hughes megjelent a Deep Purple énekesi posztján. A funkytól a metálig – a Deep Purple feloszlása után – hatalmas kirándulásokat tett a könnyűzene világában, de sosem fáradt el, nagy, „örökzöld” slágerek fűződnek a nevéhez. Két éve a Black Country Communion frontembere. A sztárgitáros Joe Bonamassa, a Dream Theater billentyűse, Derek Sherinian és a néhai Led Zeppelin dobosának fia, Jason Bonham társaságában elképesztően jó albumot raktak le az asztalra. A Black Country hírvivője („I am a messenger”) szólócsapatával érkezett Paksra – jött, látott, győzött.

Glenn Hughes idén hatvanéves, de esze ágában nincs gondolkodni azon, hogy nyugdíjba vonuljon. És ez senkiben sem vetődhet fel: a Rock Hangja – neve ma sem túlzás – olyan koncertet adott, amelyet a Sziget nagyszínpadán sem lehet látni. Tele energiával, életkedvvel, elképesztő énektudással, a hangszerek, a technika fejlődésének köszönhetően olyan koncerthangzással, amelyet valójában megérdemelnek a hetvenes évek remekei (is). Mert persze Deep Purple és Black Country volt csőstül a program – a legjobb „Deep Purple koncert”, amit valaha hallhattunk, kívánhattunk magunknak.


Valójában abba sem akarta hagyni, talán csak a repülőtérre kellett igyekeznie, a közönség pedig egyszerűen „megőrült” tőle. Pedig nem „tipikus” hard rock volt ám itt, mikor italos macsóskodással, trágár bohóckodással hergelik a jónépet, hanem mosolygó könnyedséggel, szívből jövőn. Glenn Hughes egyébként – hosszú távra tervezvén – vagy két évtizede szakított az alkoholizálással, vegetáriánus, és minden szempontból tiszta.

Meglepetés volt Glenn Hughes koncertje abból a szempontból, hogy már túl voltunk egy-két olyan pillanaton, amit – úgy hittük – nem lehet már tovább fokozni. A Texas blues avatott ismerője, Stevie Ray Vaughan szellemi örököse, Tommy Katona Dallasból érkezett haza néhány koncert erejéig, és Jimi Hendrix tisztelői is hallhatták: vannak jó gitárosok még a földön, ráadásul magyarok! Szűcs Gábor például, aki évek óta az Egyesült Államokban, Atlantában él, Little G. Weevil néven tett világhírnévre: márciusban megjelent the Teaser című új albuma rögtön toplistás lett, több országban is.

A Uriah Heep alapítója, Ken Hensley pénteki koncertjét sajnos elmulasztottuk, a csillogó szemű mesélők katartikus, egyfajta spirituális élményről számoltak be. És ugyan milyen lehetett a Yes billentyűsének, Rick Wakemannek a koncertje vasárnap délelőtt a Makovecz Imre által tervezett Szentlélek-temlomban? – nem fogják kitalálni!

Késő esténként vált felismeréssé, a jam sessionök idején: a jóból nem mindig árt meg a sok. S bár kissé „csalódás” volt, hogy a Pécsi Magasfiúk Dalárdájának ismert muzsikusai „csak” a zenében óriások, a blueskocsmában idősebb Katona Tamás és Tommy Katona azt is megmutatta: milyen jó, ha apa és fia között harmónia van.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.