A kiadók kedvence a 12 éves sztárblogger

Aleksy Krysztofiak egy Varsó melletti kisvárosban él. Gyerekkönyveket mutat be rövid cikkek és videórecenziók segítségével. Blogját hetente ezrek látogatják.

Aleksy Krysztofiak egy Varsó melletti kisvárosban él. Gyerekkönyveket mutat be rövid cikkek és videórecenziók segítségével. Blogját hetente ezrek látogatják. A szakma rangos díjakkal, a kiadók könyvekkel halmozzák el. És még csak tizenkét éves.

Gyakran találkozni a híres alkotókról és gondolkodókról szóló életrajzokban azzal a fordulattal, amikor a későbbi nagy ember gyerekként, a betegágyban tétlenkedve jut el a később meghatározónak bizonyuló felismerésig. Aleksy esetében is valami hasonló történt. Két évvel ezelőtt a karácsony előtti hónapot az ágyban töltötte és a gyereknek szánt hírdetéseket böngészte.

A hihetetlenül bőséges kínálat láttán pattant ki a fejéből az ötlet: olyan tesztvásárlói oldalt kellene létrehozni, ami egy gyerek szemével méricskéli a különféle termékeket – filmeket, számítógépes játékokat és a könyveket. Aleksy szülei nem támasztottak akadályt a születőben lévő blog elé, egyetlen kikötésük volt csupán: válassza ki azt az egy témakört, amiről írni fog. Azt választotta, ami a leginkább kitölti az életét.

Azóta eltelt két év, és ez alatt sok minden történt a bloggal és a gazdájával is. Aleksy oldalát, ami a Książki na czacie nevet viseli (ez magyarul nagyjából azt jelenti, hogy „könyvek a cseten”) saját elmondása szerint hetente több ezren keresik fel. Az olvasók összetételére csak a levelek alapján tud következtetni, e szerint több lány ír neki, mint fiú, és több felnőtt, mint gyerek.

Hogy az alapötlet nem volt elhibázott, jól mutatja, hogy Aleksy a legtöbb levelet olyan szülőktől kapja, akik könyvet keresnek a gyerekeiknek vagy kifejezzék örömüket, amiért rátaláltak a blogra, és így már tudják mi felé tereljék csemetéiket. Kérdésemre, hogy médiaattrakciónak számít-e a hazájában, Aleksy egyértelműen nemmel válaszol, és szerinte ez így is van jól: semmi botránykeltő vagy vitára ingerlő nincs abban, amit csinál.

A hirtelen támadt ismertség érzését sokkal inkább megtapasztalta tavaly, amikor megnyerte a lengyelországi matematikai olimpiát. Akkoriban többször előfordult, hogy ismeretlen is megállították az utcán, míg saját bevallása szerint még a környezetében is kevesen követik a blog körüli történéseket, aminek szerinte nem véletlen, hiszen mindössze három olyan ismerőse akad – egyébként lányok – akik sokat és örömmel olvasnak.

Viszont szakmai körökben mégiscsak sikerült ismertté válnia. A többek között a lengyel nyelvű irodalom külföldi népszerűsítésére létrehozott Könyvintézet (Instytut Książki) például – mely az egyik legfontosabb szereplője az ország kulturális életének – elismerő oklevéllel és egy díjjal jutalmazta a fiú munkásságát. Nem olyan régen pedig megválasztották egy rendkívül fontos országos verseny – melyre a kisebbek saját könyvötleteikkel jelentkezhetnek – zsűrielnökének is.

Saját ötlettől vezérelve Aleksy a blogján versenyt is hirdetett „Fekszem, tehát olvasok” címmel – a könyvismertetői után feltett kérdésekre adott legérdekesebbek válaszokat jutalmazza – ennek egyik támogatója az „ABC – Egész Lengyelország Olvas A Gyerekeknek” alapítvány, a  nyereményeket  pedig szponzor biztosítja. Amikor Aleksy két éve ezer jelentkező közül harmadik helyezést ért el egy gyereknek kiírt bútordizájn-tervező pályázaton, a pénzjutalom mellé egy hatalmas babzsák is járt.

A terméket gyártó cég tulajdonosa később levélben kereste meg azzal, hogy követi a blogot és szeretné támogatni a fiút valamilyen könyves akcióban. Aleksy fejében megszületett a verseny ötlete, a tulajdonos pedig állta a szavát, így a nyertesek azóta egy-egy menő babzsákfotellel lesznek gazdagabbak. A romlottabb felnőtti elmében persze rögtön kisarjad az anyagias indíttatású kérdés: hoz-e zsebpénz kiegészítést Aleksy számára a lelkes kultúrmisszió? A válasz nemleges, a kétség kívül nemes hobbi a szülők anyagi támogatását is igényli, hiszen csak a különféle nyeremények kipostázásának komoly költségvonzata van.

Íme Aleksy egyik videója (sajnos csak lengyelül). A film elején látható animáció is az ő munkája. Ebben a filmecskében Percy Jackson Villámtolvaj c. könyvét mutatja be:

Könyvekre viszont egy ideje már nem kell költenie. Rögtön a blog létrehozása után elkezdte levelekkel bombázni a gyerekkönyvkiadókat, mivel szeretett volna újdonságokról írni, ámde a kisvárosban, ahol él, még könyvesbolt sincsen. Néhányan rögtön válaszoltak is, ma pedig már a kiadók, különösen a frissen alakultak, maguktól küldik el a kiadványaikat a tizenkét éves véleményformálónak.

Sőt, az is megtörtént, hogy a nyomdagépről frissen legördült oldalakat kapta meg azzal, hogy írjon a kiadványról gyorsjelentést. Persze némelyik kiadó élni próbált már a finom nyomásgyakorlás eszközével is, különféle kütyüket ajánlva fel a recenzió megírásáért cserébe, de ezeket az ajánlatokat Aleksy eddig udvariasan elhárította.

Netes naplóját olvasgatva úgy tűnik, a kiskorú irodalmár mindenevő, ha könyvekről van szó – többféle korosztálynak szóló és a legváltozatosabb témákban megjelenő kiadványokról ír –, de azért vannak műfaj, amit előnyben részesít: leginkább a fantasy-könyveket kedveli. A műfaj egyébként Lengyelországban elképesztően népszerű, a nagyobb könyváruházakban csak a hazai nyelven írt köteteknek falnyi polca van, és akkor a számtalan szakmai rendezvényről és fesztiválról még nem is beszéltünk.

Mint egyre inkább jegyzett „szakértőt”, Aleksyt arról is faggattam, hogy a lengyeleknél is felmerül-e a kötelező olvasmányok újragondolása, vagyis léteznek-e náluk is olyan hangok, akik a klasszikusok helyett, de legalábbis mellett inkább Harry Pottert netán valamelyik Twilight zsengét olvastatnák a könyvektől elhidegült ifjúsággal? Aleksy szerint a lengyel kötelezők között számos jó könyvet találni, de tény, hogy némelyik olvasása nem több időpocsékolásnál, mivel csak az ő otthoni könyvespolcán akadnak jobbak az adott témában.

Személy szerint szereti azokat a kicsit kommerszebb olvasmányokat, amik képesek komolyabb témákat is közelebb hozni a fiatalabb olvasókhoz. Percy Jackson Villámtolvaj című könyvét például jó szívvel tudná ajánlani, mivel az közelebb viszi a fiatalabb olvasókat az ókori mitológia világához, ugyanakkor izgalmas és vicces is. Az idősebbeket pedig Suzanne Collins – nálunk is jól ismert – könyvének, Az éhezők viadalának elolvasására bíztatná, mivel abban, az izgalmas akcióleírásokon túl, komoly médiakritikának is a politika árnyoldalainak bemutatására is jutott hely. Aleksy ezen felül már az első osztálytól kezdve lehetővé tenné, hogy a diákok olyan klasszikus képregényeket is a kezükbe vegyenek, mint amilyen például René Goscinny és Jean-Jacques Sempé A kis Nicolas-sorozata.

Aleksy blogjának egyik különlegessége, hogy a lengyel kiskamasz nemcsak ír a könyvekről, hanem profinak mondható, rövid klipekben összegzi is a véleményét azokról. Persze az ilyen videóblogok – röviden vlogok – már igencsak népszerűnek számítanak a fiatalabb felhasználók körében, bár jobbára számítógépes játékokról, és nem az olvasmányélményeikről számolnak be a házi készítésű filmecskéken. A felvételek egyébként szintén családi összefogással készülnek: Aleksy édesapja felel a hangosításért, az ő egyik barátja barátja bajlódik a vágással és a keveréssel egy kis stúdióban a munkaidő után, édesanyja pedig amolyan rendezőasszisztensként felel azért, hogy minden a helyén legyen.

A felvételek elején látható animációkat és a klipek forgatókönyvét pedig maga Aleksy készíti, és ebben az iskolai filmes foglalkozások során szerzett tapasztalatira támaszkodik. A jövőben szeretné teljesen önállóan készíteni majd a videórecenziókat, ezért is döntött a filmes órák mellett, ezért gyűjt a megfelelő felszerelésre, sőt logopédushoz is elkezdett járni, hogy beszédhibája se legyen akadály. Eltököltségének a kortárs közeg ismeretéből fakad: szerinte ugyanis ez a járható út, ha a barátai figyelmét fel akarja hívni a könyvekre, hiszen ha amúgy se vesznek gyakran könyvet a kezükbe, miért szakítanának időt recenziók olvasgatására?