A Mozgó Ház Alapítvány szervezésében és az Arcus Temporum Művészeti Fesztivál keretében létrehozott művészeti projekt egy hároméves együttműködésen alapuló, az Európai Bizottság támogatásával megvalósuló összművészeti vállalkozás, amely a francia Pépinieres Européennes pour Jeunes Artistes kezdeményezésére jött létre, hat európai ország (Egyesült Királyság, Franciaország, Lettország, Csehország, Magyarország és Belgium) kulturális intézményeinek részvételével.
A pannonhalmi fesztiválon 22 művész kapott lehetőséget, hogy megmozgassa a monostor arborétumának tereit, többek mellett a saint-cloud-i Parkinprogress legjobbnak ítélt munkáinak alkotói, másrészt nyílt pályáztatás útján, a Parkinprogress-partnerek alkotta nemzetközi zsűri által kiválasztott művészek.
Mi történik, ha a táncos találkozik digitális tükörképével, amely mintha önálló életre kelne? A létrejövő duett kooperáció vagy harc? Egy valós idejű kísérlet során létrehozott algoritmus képes-e kreatív lénynek mutatkozni? A két tapasztalt médiaművész Pannonhalmán keresi meg azt a táncost, aki részt vesz improvizáción alapuló kísérletükben. A Lábán rémálma a tánc és technológia, tömeg és egyén, valós és virtuális, művészet és tudomány, emberi és digitális intuíció témáit járja körül a táncos mozgása és a valós időben generált kép kettősét megmutatva.
Charlotte Emily brit művész kísérlete a szentek és szuperhősök karakterét vizsgálja. Kiindulási pontja a megosztás heroikus aktusa, az a történet, amely szerint Szent Márton kardjával vágta ketté köpenyét, hogy egy nincstelen koldussal osztozzon rajta. Mi a mai olvasata ennek a történetnek? Mit jelent a mai ember számára? A művész beleássa magát – a legenda szerint Márton szülőhelyén alapított – Pannonhalma történetébe, miközben annak mai képét is igyekszik megismerni.
A Füzetek című felvetéssorozat olyan képzőművészeti munkákat takar, amelyek egy adott helyhez és történelméhez kötődnek. A művész arra kéri a nézőt, hogy hagyjon nyomot a kiállítótérben, amelyet a környező valóság visszhangjaként értelmez. A fenti egyszerű kiindulópontok számos variációs lehetőséget rejtenek. Minden esetben adott egy installáció/„szobor” – alapja egyszerű faszerkezet, rajta fehér „levelek” vászonból vagy papírból – és a nézők, az arra járók számára íróeszközök, illetve nyomhagyásra alkalmas eszközök. A művészi propozíció, a kész munka szorosan kapcsolódik az adott földrajzi helyhez és történeti, jelen gazdasági-társadalmi realitásához. Rövid életű, és születésétől az átalakulás állapotában van. Pannonhalmán az Imafüzetek a hely spiritualitásának finom visszaverődéseit gyűjti össze.
Zagyvai Sára az Almost adult című videómunkán dolgozik az arborétumban. A téma a bizonytalan lebegés a kamasz- és a felnőttkor közti senkiföldjén, amit nagyon érzékletesen közvetít a választott médium. Izgalmas kérdés, hogy a részt vevő fiatal művészek hogyan reflektálnak a felvetett – kimondatlan – kérdésekre. „A modellek bizonytalanságát felnagyítja az alkonyati park fényei és a vásznon megjelenő nappali világosság közötti kontraszt, mely a nézőt egyszerre elvarázsolja és felkavarja.” A valós és virtuális terek találkozásából álomszerű jelenség születik.
