Sorozatgyilkos után nyomozott az író
Rubin Szilárd hagyatékban maradt kéziratának kiadását már régen ígéri a Magvető Kiadó, és őszre végre napvilágot is lát majd az Aprószentek. Befejezetlen regény és befejezetlen nyomozás, hiszen Rubin Szilárd meghalt azelőtt, hogy készre kerekíthette volna a kéziratot, és ebben nem csak élete rövidsége, hanem más körülmények is akadályozták. A Csirkejáték című remek regény szerzője teljesen bele volt gabalyodva az egész Magyarországot megrázó 1953-54-es gyilkosságsorozatba, amelyet Jancsó Ladányi Piroska követett el Törökszentmiklóson kiskorú lányok sérelmére. A kéjgyilkosságként elkönyvelt emberölésekkel, a nyomozással és a bírósági eljárással kapcsolatban azóta is sok a megválaszolatlan kérdés.
Az is felmerült, hogy a településen állomásozó orosz katonáknak is köze lehetett a később egyedül a húszéves lánynak tulajdonított öt gyilkossághoz. Rubin Szilárdot is a kételyek, meg persze a megdöbbenés vonzották az ügyhöz. Jóval az eset után ellátogatott a helyszínre, felkereste a tanúkat és beszélt Jancsó Ladányi Piroska elmegyógyintézetben ápolt anyjával is (A lányt halálra ítélték, és felakaszották) A hatóságok nem túl meglepő módon elzárkóztak attól, hogy segítséget nyújtsanak az amatőr detektívnek, ezért Rubin Szilárd sem jutott el addig, ameddig szeretett volna, és a regényes nyomozati anyag, ami nyilván íróként is izgatta Rubin fantáziáját, kéziratban maradt. A Magvető Kiadó gondozásában most jelenik majd meg először, és ősszel önálló kötetben lát napvilágot Keresztesi József irodalomtörténész Rubin Szilárdról írott esszéje is.
(Rubin Szilárd: Aprószentek, Magvető Kiadó, 2012 és Keresztesi József: Rubin-esszé, Magvető Kiadó, 2012, várható megjelenés: 2012 ősz)
Sándor vagyok én is
Legendásnak mondható rovat működött ezen a címen az Irodalmi Jelen folyóiratnak még a régi nyomtatott változatában, amit sok olvasó már jóelőre röhögve várt. Az önjelölt költő, akinek a „Sándor vagyok én is” kezdetű, eszményien rossz költeményt köszönhetjük, Petőfire gondolt ennél a felütésnél, a szerkesztőnek viszont valószínűleg nem Petőfi jutott eszébe, hanem a műkedvelő alkotó drága nénikéje. Így született meg a rovat, amiben a szerkesztőségnek beküldött legrémesebb alkotásokból jelent meg válogatás lapszámról lapszámra, a szerkesztő, Orbán János Dénes kolozsvári költő válogatásában és kommentjeivel. Érdekes etikai kérdés, hogy kiadhatja-e egy szerkesztő a hozzá érkező dilettáns irományokat – persze a szerző nevének feltüntetése nélkül – és mókázhat-e rajtuk nyilvánosan, de a kolozsvári irodalmi közeg kevéssé hajlamos arra, hogy ilyen mellékes kérdéseken mélázzon. Már csak azért is, mert egy szerencsétlen szerkesztő ezer meg ezer ilyet kénytelen elolvasni napról napra, és ezért a fáradságáért semmi plusz honorárium nem illeti meg. Hadd legyen legalább egy kis szórakozása, és az olvasónak is. A Sándor vagyok én is – Kivezetés a költészetből című kötet a szerkesztői életnek ezekbe a legsötétebb bugyraiba enged bepillantást, persze Orbán János Dénes szakszerű vezetésével. A könyvet a Kolozsvári Magyar Napokon már be is mutatták, Magyarországon megkapni – mint általában az Erdélyi Híradó Kiadó könyveit – legfeljebb az Írók Boltjában lehet majd Budapesten.
(Orbán János Dénes: Sándor vagyok én is – Kivezetés a költészetből, Erdélyi Híradó Kiadó, 2012.)
Lábunk alatt a pokol
Rui Cardoso Martins portugál írótól már olvashattunk magyarul egy regényt, ekkor meglehetősen pesszimista képet adott szűkebb hazájáról, a kiemelkedően magas öngyilkossági rátájáról híres Alentejo régióról. A 2007-es Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a fekete humor szerelmeseként mutatták be akkor még első könyvesként, frissen megjelent regényével, az És ha nagyon meg szeretnék halnival. Úgy látszik, Martins az extrém hosszú címek szerelmese, mert hamarosan megjelenő könyve Engedjétek át a láthatatlan embert címen fut. És az is igaz, hogy szereti Magyarországot – valószínűleg ez az egyik kézzelfogható haszna az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának – , gyakran jár ide, és első regénye kapcsán sokszor kiemelt egy hasonlóságot Alentejo régió és Magyarország között: sajnos ez nem más, mint az öngyilkosságok nagy száma. A szomorú statisztika témáját groteszk humorral közelítette meg Rui Cardoso Martins, a regénybeli faluban még a sírásó is öngyilkos akar lenni. Új könyvében más, nem kevésbé lehangoló kortárs jelenségeket vesz sorra: korrupció, hazugság, elkorcsosult igazságszolgáltatás, és egy kusza, veszélyes és mocskos nagyváros. A regény főhősei, egy vak ügyvéd és egy nyolc éves cserkész a város mélyén húzódó csatornahálózatban küzdenek az életükért, miközben barátjuk, a bűvész fönt azon fáradozik, hogy térképet találjon a labirintushoz. A történet nem csak minket emlékeztet José Saramago regényeinek világára, hazájában is a nagy portugál író legígéretesebb örökösének tartják Rui Cardoso Martinst.
(Rui Cardoso Martins: Engedjétek át a láthatatlan embert, Európa Könyvkiadó, fordította: Bense Mónika, várható megjelenés: 2012 október)
