Arnold Schwarzenegger egyik legjobb filmjét készítette el a kilencvenes évek elején Paul Verhoeven Philip K. Dick regényéből. A Te nem te vagy, te én vagy mondás szállóigévé vált, de mindenki lelkesen emlegeti az érintésre színváltozós körmöket, a hárommellű nőt és a verekedős Sharon Stone-t is a film leleményei közül. Verhoeven a Robotzsaruból megismert kegyetlenséggel, és erőszakos jelenetekkel tette akciódússá Az emlékmást, amely memóriatörlésről, Mars-utazásról, és összeesküvés-elméletről szól. Kicsit szokatlan (még?), hogy egy viszonylag friss filmnek elkészüljön az újrája, ezúttal azonban 22 év után Colin Farrell próbálja meg feledtetni Arnold nagy moziját. Az új változatból viszont jó csomó minden kimaradt, ami ott működött, ellenben nem kerültek be olyan elemek, amelyek pótolnák a korábbi eredetiséget. Sok üldözés és lövöldözés a műfajiság érdekében színesíti a mozit, viszont aki hasonlítgatja a két filmet, bizton csalódni fog a 2012-es változatban. Most már csak az a kérdés, hogy azok a fiatalok, akik nem látták az elődöt, mit szólnak ehhez Az emlékmáshoz?
Frédéric Beigbeder saját bestsellere után filmen is feszegeti a mindenkit foglalkoztató örök kérdést. Az optimistákkal, tudósokkal és korábbi véleményekkel szemben Frédéric Beigbeder francia rendező határozott premisszával érkezik meg játékfilmjébe, s szerinte a bűvös szám a három. Ráadásul ezt a háromévnyi szerelmet (itt egy házasság formájában) a játékidő első három percében össze is foglalja egy kifejező montázsban, s aztán már csak a hipotézis bizonyítása-cáfolata marad hátra. Beigbeder főhőse három évig tartó tönkrement házassága után egy könyvben foglalja össze keserű tapasztalatait, s mondja ki a szomorú verdiktet, a szavatossági idő lejárta után ne is reménykedjünk. Ám éppen ő válik saját teóriája áldozatává, amikor találkozik egy szeleburdi, de annál belevalóbb lánnyal, aki iránt lehet, hogy érez valamit, csak ott a félsz, hogy van-e értelme belekezdeni egy kapcsolatba, ha annak garantált a vége.
Beigbeder olyan témához nyúlt, amiről mindenkinek megvan a kiforrott véleménye, s amiben nem lehet végeredményt hirdetni, legfeljebb részigazságokra bukkanni. A szerelem három évig tart is emiatt érdekes mozi, mivel maga a főszereplő keveredik önellentmondásba korábbi határozott nihilista attitűdje után. A szerelem három évig tart ezért nem is haladhat másfele, mint az önirónia, és humor irányába. Az alkotás ennek megfelelően klasszikus romantikus helyzeteket állít pellengére, karikíroz ki (például egy klasszikus ölelkezésről kiderül, hogy a férfi csak vágyakozik, és a valóságban önmagát öleli), miközben végső soron maga is egy könnyed romantikus vígjáték. Beigbeder nagyon bölcsen nem veszi a témát és önmagát túl komolyan, nem merül el platóni mélységekbe, s mindenki számára ismerős szituációkban ábrázolja az emberi esendőséget egy szakítás után, vagy a szerelem fennkölt állapotában.
Marsupilami egy igazi kultikus karakter Franciaországban, amelynek 1952-es megjelenése óta töretlen a népszerűsége. Kiötlője, André Franquin a hatvanas évek végéig folytatta a Marsupilami-történeteket, amelyek új reneszánsza következett a nyolcvanas években. A képregény után mozgóképen is megjelentek a kitalált állatfaj történetei, a kilencvenes évek elején két évadot is megért egy, a Disney közreműködésével elkészített sorozat. A mostani egészestés mozi, a Marsupilami nyomában az idei év egyik legnagyobb francia filmsikere volt, kérdés, hogy mire számíthat Magyarországon, ahol ismeretlennek nem nevezném, de kultikusnak sem tarthatjuk Marsupilamit. A Marsupilami nyomában igazi családi mozi, ennek megfelelően országszerte szinkronnal nézhetik meg az érdeklődők. A történet egy fiktív országba érkezik egy tudósító csapat, amely véletlenül talál rá a kihaltnak hitt Marsupilamira. Mivel mindenki meg akarja szerezni a szenzációt, igazi hajtóvadászat veszi kezdetét, ám a Marsupilami nemcsak nagyon gyors állat, de ravasz is. S mindez vígjátékról lévén szó humoros helyzetek sokaságát eredményezi, ahol a kétbalkezes rosszfiúk járnak rosszul.
