Égi zenekar: magyarok Hendrix jobbján

Radics, Bencsik, Barta. A magyar rocktörténelem három nagyágyúja. Rájuk emlékezik az Égi Zenekar Fesztivál szeptember utolsó hétvégéjén a PeCsában.

A P. Mobil-főnök szerint nem egy búslakodós, temetőhangulatú koncertre, hanem jókedvű megemlékezésre készülnek vasárnap este, ahol a dalok között átvezető sztorizásokkal tarkított monstre koncertre várnak mindenkit.

A vasárnap esti koncert előtt 15 órakor a PeCsa Music Caféban konferenciát rendeznek Radics Béla emlékét és a hetvenes-nyolcvanas évekbeli Magyarország kulturális, rockzenei és társadalmi életét felidézve. Az eszmecserén történészek, egyetemi tanárok és újságírók működnek közre, köztük Szőnyei Tamás, Klaniczay Gábor, Valuch Tibor, Bálint Csaba és Csatári Bence.
Tóth Eszter Zsófia történész, levéltáros A mi Bélánk – Radics Béla, Indián és az összefogás címmel tart előadást. A munkásságtörténettel behatóan foglalkozó kutató az MTI-nek csütörtökön elmondta, hogy a Magyar Országos Levéltárban interjúgyűjteményt készít, és ennek keretében ismerkedett meg Radics Béla egyik barátjával, Fogarasi Andrással, azaz Indiánnal.

„Történészként azért tartom fontosnak Radics Bélával foglalkozni, mert személye szimbolikus: azt jelenítette meg, hogy bár a munkásállamban a munkásosztályból indult mint tehetséges gitáros, mégsem tudott karriert befutni. Nem alkalmazkodott azokhoz a szabályokhoz és cenzúrához, amelyet az akkori pártállami hanglemezkiadó tőle is elvárt” – fejtette ki.
Tóth Eszter Zsófia elmondta, hogy Horváth Sándor történész a Nagyfa-galeriről szóló, Kádár gyermekei című kötetében (2009) foglalkozott Indiánnal. (Csörsz István évtizedekkel korábban, 1971-ben egy egész regényt szentelt a hippikultúrát és a lázadást szimbolizáló Indiánnak Sírig tartsd a pofád címmel.) A Budai Ifjúsági Park fölött lévő Nagyfához azért jártak a fiatalok, mert hosszú haj- és farmerviseletük miatt nem engedték be őket a koncertekre, ezért ott gyülekeztek, hallgatták a zenét. A hatalom egy részüket a koncepciós Nagyfa-galeri perben börtönbüntetésre ítélte, köztük Indiánt is. Szabadulása után éveken át rendőrségi megfigyelés alatt állt, zaklatták.

„A Radics-rajongó Indián a hetvenes évek közepén kitalálta, hogy pénzt gyűjtenek felszerelésre a gitárosnak. Körbejártak a koncerteken és felírták, ki mennyi pénzt adott. Radics aztán valóban tudott venni az összegyűlt pénzből egy használt erősítőt”–idézte fel a történész.