Európa egyik leghosszabb villamosvonala is rövidnek tűnik, ha egy zenekarral utazunk végig a Széll Kálmán tértől Újbudáig. A Dallamos Villamos évek óta hozzátartozik a Magyar Dal Napjához, mégis úgy látszik, hogy nem lehet megunni: a zenekarok szívesen jönnek vissza ezekre az embert próbáló, húszperces haknikra, és jó néhány év dallamos villamosozás után még mindig örülhetnek, ha felférnek a villamosra a közönségtől. Idén egy visszatérő vendéggel, a KontrolAlterrel és a Jogi Aktus zenekarral utaztunk, akik minden elismerést megérdemelnek, mert összeszedett minikoncerteket adtak annak dacára, hogy alig hallották magukat, meg kellett próbálniuk egy helyben maradni egy mozgó járművön, és nem kizökkenni akkor sem, ha éppen egy utas készül ráesni a szintetizátorra. A másik kocsiban a Jogi Aktus táncos hangulatot csinált, lengett bele a szegény öreg sárga villamos, mert a Magyar Dal Napja kedvéért a régi négyes-hatosok álltak forgalomba.
A KontrolAlter merengő, itt-ott világfájdalmas alternatív rockzenéje kicsit fékezte a pörgést, így nálunk az ugrálás elmaradt, lehetett figyelni a kinti világra, és ez lett volna az, ami igazán megért volna egy teljes filmet. Eszembe jutott az a kis összeállítás, amit két, Budapesten élő török fiú készített budapesti mosolyokból. A videó körbejárta a közösségi oldalakat, sokaknak tetszettek a mosolyok meg hogy a két török ezt akarta megmutatni Budapestből. Persze a legtöbb komment arról szólt: milyen kár, hogy legtöbbször mégis komorak vagyunk. Talán tényleg így van, különben nem tűnt volna fel, hogy a Dallamos Villamos ablakából több mosolyt lehetett látni, mint bármikor. Az egyik megállóban elkaptam egy berzenkedő mondatfoszlányt – gondolom, „rendes” villamost várt a kolléga –, „mégis mi értelme ennek”. Semmi, csak ez. Nincs gazdasági eredménye, nem indul róla párbeszéd, nem hívja fel a figyelmet fontos társadalmi problémákra, nincs kézzelfogható haszna, csak ez a néhány mosoly, bizonyítékként, hogy másképp is lehet, mint ahogy általában lenni szokott.
A Dallamos Villamos minden egyéb erénye mellett persze arra is jó, hogy reklámot csináljon a Magyar Dal Napjának. Nem véletlenül közlekedtek már múlt héten is a zenés járatok, és a szombati akción is biztosan sokaknak sikerült felcsípni egy szeptember 9-re szóló programfüzetet. Szeptember második vasárnapja már öt éve a magyar dalé, ahogy Presser Gábor megálmodta: a csatlakozó helyszíneken és a médiában egy teljes napig kizárólag magyar szerzemények hallhatók. Ebben az évben nyolc vidéki településen (Szombathelyen, Baján, Boldogon, Egerben, Hajdúnánáson, Hévízen, Salgótarjánon és Zsirán), két határon túli tiszteletbeli helyszínen (Kassán és Sepsiszentgyörgyön) és tizennégy budapesti színpadon zajlanak az élőzenei produkciók, amelyeknek jó része ingyenes.
Programajánló
A Magyar Dal Fővárosa idén Szombathely, ami automatikusan együtt jár az esemény megálmodója, Presser Gábor szereplésével. Idén egy nagyon népszerű felállásban, a Csík Zenekarral lép színpadra, de persze rajtuk kívül is bőven lesz mit hallgatni Szombathelyen: például az Anima Sound Systemet, a Lordot vagy az Ocho Machót. A visszatérő legkisebb település, Boldog szokás szerint családias hangulattal készül, és dicséretére válik, hogy mozgósítja az egész települést, a hagyományőrző együttestől saját alkalmi zenekarukig sok boldogi jut színpadhoz a Magyar Dal Napján, és hasonló a helyzet az először részt vevő Hajdúnánáson is. Egyelőre tiszteletbeli tagként két határon túli település jelent meg a programpalettán, Sepsiszentgyörgy rögtön két színpaddal. Szintén újdonság Zsira jelenléte, ők a Fővárosi Önkormányzat Fogyatékosok Otthonával csatlakoztak a rendezvényhez, ami a helyszín – a barokk Rimanóczy-kastély kertje – miatt eleve egyedi lesz, a közös nyitódalért pedig az ország egyetlen, Zsirán működő, ép és sérült színészeket egyszerre foglalkoztató színház, a Komédiás Integrált Színház lesz a felelős.
Budapest továbbra is a legtöbb – tizennégy – színpadot adja a Magyar Dal Napjához, olyan, ma már nélkülözhetetlen visszatérő helyszínekkel, mint a Bem Rockpart, az A38 Hajó, az egykor Gödör néven működő Akvárium Klub és a Keleti Blokk alkotóműhelyei. Lesz persze újdonság is: Magyar Dal Napja szempontjából most debütál az idén megnyitott Budapest Park két színpaddal – a retro tánctéren Török Ádám és Tom White, a nagyszínpadon a Maszkura és a Tücsökraj, a Balkán Fanatik és a Hősök is fellép. Szintén először kapcsolódott be a helyszínek közé a Radnóti Miklós Művelődési Központ, ahol az első szabadtéri – kerti – koncert lesz Bródy János Magyar Dal Napjára időzített fellépése. A Kobuci-kert szintén az elmaradhatatlan helyszínek sorába tartozik, a felhozatallal pedig hozzák a formájukat: elég csak Gryllus Dániel, Pál István Szalonna vagy Ferenczi György és a Rackajam nevét említeni.
A teljes program elérhető a Magyar Dal Napja honlapján.
