Gazsó L. Ferenc, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgató-helyettese a megnyitón rendhagyónak nevezte a kiállítást, mivel a szigorúan vett eseménytörténet helyett ezúttal a visszanyert szabadság feletti öröm pillanataival és személyes sorsokkal találkozhat a látogató, ugyanakkor az események kronológiája is megelevenedik a figyelmes tekintet számára. A kiállításon berendeztek egy alkalmi stúdiót is, a parlamenti stúdió élethű mását, amelyben korabeli iratok, tárgyak idézik meg a forradalmat, a helyiséget, ahonnan Nagy Imre beszédei elhangzottak. A kiállítás címéről elmondta: azért esett erre a választás, mert „szabadság nélkül nem tudunk élni”. Hozzátette, hogy a kiállítás egyben főhajtás is a forradalom áldozatai előtt.
Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója utalt rá: a rendszerváltoztatás után a forradalom és szabadságharc igazodási pont lett, amire minden politikai szereplő az új demokrácia alapköveként tekintett. 1956 emlékezete a rendszerváltásig tabu volt, ám akkor annak története egyből „hivatalossá vált”, ami azzal is járt, hogy mielőtt megismerhettük volna a személyes történeteket, történelemmé nyilvánítottuk. Ezzel kapcsolatban a következő hasonlattal élt: olyan ez, mintha kenyeret akarnánk sütni anélkül, hogy a hozzávalókat tésztává gyúrnánk.
Tallai elmondta azt is: a történetekből csak akkor válik történelem, ha a feldolgozás folyamatát tiszteletben tartjuk, gyászmunka, áldozatok számba vétele, majd igazságtétel, a morális értékrend helyrebillentése. Szerinte az 1989 utáni korszakot „a diktatúra örököseinek és a demokratikus ellenzéknek intellektuális élet-halál harca jellemezte”, így elmaradt a személyes történetek feldolgozása.
Rámutatott, hogy a tárlat erre tesz kísérletet, visszatér oda, „ahonnan akkor, a szabadság első pillanataiban el kellett volna indulnunk”. Kiemelte továbbá, hogy a november 10-ig látható tárlaton személyes történeteket mutatnak be, „örömöt, tétova vágyakozást, elszántságot és fájdalmat”. „Ezek az emberek áldozatukkal és bukásukkal a teljes huszadik századot változtatták meg” – fogalmazott, kiemelve, hogy a kommunizmus időszámítását 1956 előttre és utánra kellene tagolni.
A programigazgató beszédében köszönetet mondott MTI fotósainak is, akiknek a képét felhasználták: Müller Lajosnak, Munk Tamásnak, Bojár Sándornak, Samai Antóniának, Bányász Anninak, Kovács Ferencnek, Fényes Tamásnak, Fehérvári Ferencnek, Gárdos Péternek, Kulka Ernőnek és Jármai Bélának. A kiállításhoz rendhagyó történelemórák is társulnak, amelyek a forradalom egyik helyszínén, a Magyar Rádió épületében működő Rádió és Televíziótörténeti Múzeumban idézik meg a kor hangulatát hangban és képben is.
