– A Mindenki a mennybe megy mintha illeszkedne egy, a kortárs román filmben kibontakozó tematikába: Radu Muntean Ünnepek után és Cristi Puiu Aurora című filmjéhez hasonlóan ezúttal is családi drámák, konfliktusok állnak a középpontba. Véletlen ez az egybeesés, vagy valamiféle tudatossággal nyúlnak a témához?
– A Mindenki a mennybe megy esetében véletlen egybeesésről van szó, mert a film alapja egy 2006-os rövidfilmem, az Alexandra volt. Annak a történetét fejlesztettem egész estés játékfilmmé. Ismerem egyébként az Ünnepek utánt, és érzésem szerint én azt az aspektust ragadtam meg, amit Radu Muntean kihagyott a filmjéből. A román film tudatos védjegyének tehát semmiképp sem gondolnám ezt a tematikai egyezést.
– Honnan származik a film ötlete? Saját, vagy barátai életéből merített esetleg?
– Sajnos ez részben az én életem része, és az eseményekre válaszul készítettem 2006-ban a korábban már említett Alexandrát. De nem kizárólag saját élettörténetem a film, szerepelnek benne barátoktól átemelt részek, újságokban és könyvekben olvasott történetek is.
– Nem én vagyok az első, aki a gyerekszínész alakítása miatt lelkendezik. Hogyan találta meg Sofia Nicolaescut a szerepre?
– Klasszikus gyerekcastinggal találtuk meg Sofiát. Jártuk az óvodákat, gyerekszínész-ügynökségekkel vettük fel a kapcsolatot, számtalan meghallgatást szerveztünk, s nyolcszáznál is több gyereket néztünk meg. Végül leszűkítettük a jelöltek körét tíz fő alá, s velük próbáltunk. A legjobban Sofia tetszett, aki nemcsak okos volt, és megjegyezte a szövegét, hanem kitartóbb is volt a többieknél, nem fáradt el olyan könnyen, s nem kezdett el hamar unatkozni a próbák idején. Másrészt a szüleik is nagyon kedves emberek, a forgatás után is barátságban maradtam velük. Látták a korábbi filmjeimet, s ez is kellett ahhoz, hogy beleegyezzenek lányuk szereplésébe.
– És véletlen csupán, hogy Sofia filmbeli és igazi neve is ugyanaz?
– Praktikus szempontok vezéreltek. Azért lett a filmbeli lány neve is Sofia, hogy ezzel is segítsem a kislány beilleszkedését. Így mindenki számára könnyebb volt a munka. Egyébként sem jutottam magammal dűlőre a névválasztásban a forgatókönyvíráskor, rengeteg nevet vetettem el, s amikor Sofiát kiválasztottuk a szerepre, a neve még az elképzeléseimbe is illeszkedett.
– A gyerekszereplő kiválasztásában már jó érzékkel castingolt A legboldogabb lány a világon esetében is. Van esetleg valamilyen különleges technikája a tehetségek felfedezésére?
– (nevet) Nincs titok. Legfeljebb az intuícióról tudok beszámolni vagy az utolsó döntéseim sikerességéről.
– Ez egy nagyon bonyolult és összetett kérdés, de megpróbálom röviden megválaszolni. Az eredeti ötlet szerint az apa elviszi a lányát a tengerpartra, és majdnem az egész történet ott játszódott volna. A filmközpont viszont visszadobta azt a könyvet, így feltettem a kézenfekvő kérdést magamnak, hogy mi történik, ha sosem tudom előteremteni a film költségvetését? Ekkor határoztam úgy, hogy ha minden kötél szakad, leforgatom a filmet egy helyszínen, egy lakásbelsőben, s szinte teljesen valós időben. Vagyis a lehető leggyorsabb és legköltséghatékonyabb módon. Aztán rájöttem, hogy így jobban is tetszik a történetem, és ennek megfelelően megváltoztattam a forgatókönyvet, függetlenül attól, hogy egyébként a támogatást is megkaptam aztán a forgatáshoz.
– Említette a filmközpont döntését és a költségvetés előteremtésének nehézségeit. Hogyan jellemezné a filmfinanszírozás helyzetét jelenleg Romániában?
– Fogalmazunk úgy, a helyzet nem egyértelmű a filmközpont körül. Pontosabban sosem volt megfelelő a működése, de az elmúlt években egyértelmű fejlődést tapasztaltunk mi, filmesek, néhány arra érdemes filmterv megfilmesítését támogatták. A jelenlegi kormányzat viszont teljes mértékben kultúraellenes és szakmaiatlan, amitől szemmel láthatóan semmi jó nem várható. Legalábbis aggasztó, hogy működésük egy éve alatt még nem hoztak egyetlen döntést sem, s nem tudni, hogy mire várnak. Szörnyűnek látom a helyzetet, olyan, mint a kilencvenes években volt. Talán, ha a filmesek összefogva hallatnák a hangjukat, történne valami, de nem hiszem, hogy sokat tudnánk a fennálló helyzet ellen tenni.
– A finanszírozási helyzettől függetlenül, mintha az évek óta ünnepelt és sikeres román újhullám kifulladóban lenne. Ön filmkészítőként ezt hogyan látja belülről?
– Nem tudnám megválaszolni a kérdést, mert alapvetően azt tartom fontosnak, hogy jó filmek készüljenek, s ez független a kortól és a tendenciáktól. Az pedig vitathatatlan, hogy néhány nagyon jó román rendezőnk van, akik fognak még jó filmeket készíteni. Én pedig legközelebb – hogyha sikerül a következő filmtervemhez pénzt szerezni, akkor – egy történelmi darabot fogok rendezni, ami nagyon különböző lesz mindattól, amit eddig csináltam. De ha nem kapok pénzt rá, akkor megint egy olyan kis történetet készítek, mint a Mindenki a mennybe megy, mert egy helyszínen tudok kevés pénzből filmezni.
