Független színházi útkeresések

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Köztudott, hogy évek óta a létbizonytalansággal küzdenek a független alkotói színházak. Körképet készítettünk, hogy ki miként éli túl a helyzetet.

Makrai Sonja
2012. 10. 20. 6:55

– Egyre inkább abban hiszek, hogy felesleges arra várni, mennyi állami támogatást is kaphatunk. Bizonyos szempontból önfenntartónak is kell lennünk: a társulatok a próbák mellett ezekben a termekben olyan plusz tevékenységet is végezhetnek, amelyből bevételre tehetnek szert, így ki tudják fizetni a munkatársaikat és a rezsit. Most azt kell igazán díjazni, aki nemcsak a markát tartja, hanem mindent megtesz azért, hogy alternatív eszközökkel próbálja stabilizálni a helyzetét az egyre inkább ellehetetlenülő közegben. Más szelek fújnak, és ehhez sajnos alkalmazkodni kell. Lehet, hogy a kultúra eddig állami támogatásokból tartotta fenn magát, de be kell látni, hogy ez tovább ebben a formában nem működtethető, vagy legalábbis egy örök bizonytalanságot teremt. Azt gondolom, hogy ennek a területnek olyan értékeit, sajátosságait kell felmutatni, amely a kikerülhetetlenségünket bizonyítja, és ami miatt az állam vagy az önkormányzat is úgy dönt, hogy igen, ebbe kell fektetni, ezeket az ügyeket érdemes támogatni – vélekedik Kulcsár Viktória, a FÜGE elnöke.

Van, ahol a nézőszám és a bevétel is nő

A Műegyetemen évtizedek óta működő Szkéné Színház a Pintér Béla és Társulata főhadiszállása, de a Nézőművészeti Kft. is itt tartja a bemutatóit. Németh Ádám ügyvezető pedig a jövőben a Vádli Alkalmi Színházi Társulással is szorosabbra fűzi majd a kapcsolatot. Számos más változás is történt a Szkéné életében, amióta átvette a befogadó hely vezetését: a befogadott társulatok és a repertoár mellett a színházterem, a kiszolgáló helyiségek, a büfé, a világítás- és hangtechnika is teljesen megújult, ami részben a hallgatói önkormányzat támogatásának is köszönhető.

 

– Az elmúlt két év alatt erőteljesen, közel ötven százalékkal növekedett a nézőszámunk, ebben az évben pedig remélhetőleg még ennél is többen jönnek el hozzánk. Ez bevételnövekedést is jelent, így jelenleg kevésbé panaszkodhatunk. A társasági adókedvezményből (TAO) és a jegybevételből befolyó pénzzel együtt rentábilisan futhatnak az előadásaink, a kulturális tárcától és a Nemzeti Kulturális Alaptól kapott támogatást pedig a működésünkre és új produkciókra tudjuk fordítani. Én, aki alapvetően menedzser szemlélettel kerültem ebbe a szakmába, úgy látom, nagy probléma, hogy a társulatoknak nincs kapacitása profi menedzsment felállításához. A külső források bevonását kell erősíteni, de sajnos jelenleg ez is egyre nehezebb – mondja Németh Ádám.

Máshol a bizonytalanság uralkodik

Van, aki máshogy vélekedik. A több mint tíz éve, nyitott színházi rendszerben működő Maladype Színház ebben az évadban a bizonytalanság okán és a sokasodó fesztiválmeghívások miatt inkább külföldre összpontosítja az energiáit. Nemsokára turnéra indulnak Indiába és Iránba, de az Amerikai Egyesült Államok déli és északi részén is vendégszereplésre várják őket. Balázs Zoltán, a társulat vezetője szerint a megélhetésüket ezek a turnék és a koprodukciós felkérések garantálják. Pedig a Maladype repertoárja nem csak külföldön van állandó mozgásban: közel hetvenszer játszották a Tojáséjt, az Übü királyt, a Leonce és Lénából nemsokára a századik előadást ünnepelik, ami egy független társulat esetében ritkaságnak számít. Három éve saját játszóhelyük (bázisuk) is van, a játszott darabok mellett számos más beavató és tantermi programmal, civilek és színházi szakemberek számára indított képzéssel is megszólítják a közönséget.

– Szomorúnak tartom, hogy az itthoni közönség és szakma intenzív érdeklődése ellenére arra „kényszerülünk”, hogy egyre inkább külföldön kamatoztassuk a tudásunkat, a tehetségünket és a kreatív energiáinkat. Az egész független szféra már több éve halálra van ítélve, és megbocsáthatatlan bűn, hogy bizonyos felelősök élvezettel nézik lassú halálát. A független színházi működést sokan összekeverik a magánszínházak létfenntartását biztosító modellekkel. A magyar független színházi terület néhány jelentős alkotója és társulata évről évre magas színvonalú előadásokat hoz létre, és – bármilyen furcsán is hangzik – munkájukat hungarikumnak kéne tekinteni. Büszkék lehetnénk erre a színházi jelenségre. Az viszont tény, hogy hatalmas a piac és kevés az igazán előremutató, hatékony és innovatív szellemi tőkével rendelkező műhely – drasztikus szűrésre lenne szükség. Biztos vagyok benne, hogy hosszú távon mind művészileg, mind anyagilag komoly hozadéka lenne egy ilyen döntésnek. Az államnak minimális garanciát kellene vállalnia a legfontosabb társulatok működésére, de ezzel együtt számon kellene kérnie a teljesítményt is – fogalmaz Balázs Zoltán rendező.

Elkél olykor a stabil színházak segítsége

A kőszínházak között a Bereményi Géza igazgatása alatt működő Thália Színház például segítő kezet nyújtott több független társulatnak a FÜGE közbenjárásával, hiszen Bereményi már a pályázatában megfogalmazta, hogy szoros kapcsolatot kíván kialakítani a független alkotói közösségekkel. A FÜGE segíti a produkciók létrejöttét a Jurányi utcában, a Thália pedig lehetőséget ad arra, hogy a repertoárra kerülő vagy már meglévő produkciókat a társulatok játszhassák. A Független Thália Projekt (FTP) novemberben egyhetes platformmal indul, de a színházban már látható a KOMA Társulat, a Nézőművészeti Kft. és a Neptun Brigád egy-egy előadása, aztán később a HOPPart és a Manna Produkció is csatlakozik a projekthez.

És, hogy mi jut eszükbe a művészeknek az FTP-ről? Innen kiderül:

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.