Ital, nők, autók: James Bond atyja is tudott élni

Ian Fleming, James Bond atyja kétség kívül a popkultúra egyik legmeghatározóbb alakítójává vált. Sokak szerint saját magáról mintázta híres hősét.

A nemi betegségtől a kémelhárításig

Fleming élete maga sem  nélkülözte a kalandokat. Az 1908-ban vagyonos családban született későbbi író – nagyapja ismert brit bankár volt – Etonban született, diákéveit Genovában, majd később Münchenben folytatta. Itt komoly tapasztalatokat szerzett az életről – már ha a nemi betegséget annak tekintjük.

Kiválóan beszélt franciául, németül és oroszul is, 1933-ban a Reuters moszkvai tudósítója lett. A családi sorsot végérvényesen nem tudta azért elkerülni, egy ideig bankban is dolgozott. A második világháború alatt a haditengerészet kémelhárításánál szolgált – Carréhoz hasonlóan számára sem volt ismeretlen könyvei témája.

A szolgálat során komoly benyomást tett rá felettese, Godfrey admirális, ő ihlette később Bond főnőkének, M-nek a karakterét és neki köszönhető Bond egyik legjelentősebb ismertetőjegye, a „vodka-martini rázva, nem keverve”, hiszen az admirális csak így itta.

Hőséhez hasonlóan Fleming is imádta a nőket, mi több, regénysorozatának megszületése is magánéleti okokra vezethető vissza. Élete nagy szerelme, majd későbbi felesége, Ann Charteris először egy gazdag lordnak mondott igent, és időbe telt, mire ráébredt, hogy rosszul választott. A szerelem beteljesülésére váró Fleming egyfajta terápiaként vágott bele az első Bond-regény, a Casino Royal megírásába 44 éves fejjel, és egyáltalán nem sejtette, hogy 1964-ben bekövetkezett haláláig negyvenmilliót adnak el a sorozat köteteiből – ez a szám mára már meghaladta a 150 millió példányt.

Fleming a leszerelése után igazgatóként dolgozott a Sunday Times kiadójánál. A meglehetősen sokat dohányzó és az alkoholt sem megvető Fleming halálát szívinfarktus okozta.

Érdekességek Flemingről és a regényekről

Fleming főhőse a nevét James Bond amerikai ornitológusról kapta, akinek madarakról írt könyveit a regényíró imádta.

A „bondológusok” állítják, hogy James Bond alakját magáról mintázta Fleming, habár ezt a szerző tagadta. Nem csak a síelés és a golfozás iránti közös szenvedélyüket szokás felhozni, de az alkohol, a csinos nők és a sportkocsik iránt táplált erős vonzalmukat is.

A könyvbéli Bond és a filmvásznon feltűnő ügynök több szempontból is különbözik egymástól. A regényhős egyáltalán nem tökéletes, követ el hibákat, vannak kételyei és nincs humorérzéke. Ráadásul nem használ mindenféle technikai kütyüket.

A Szovjetunió hivatalos nagyenciklopédiája szerint Fleming könyvei állintellektuális detektívregények, melyek az erőszakot és a szexet dicsőítik. A Vatikán hivatalos lapja, a L’Osservatore pedig annak idején vulgarizmussal, túlzott szexualitással és túlcsorduló szadizmussal vádolta a szerzőt.

Az Oroszországból szeretettel című könyvet John F. Kennedy amerikai elnök a kedvenc olvasmányai között emlegetette, felesége, Jacqueline pedig azzal a megjegyzéssel küldte el a könyvet a CIA akkori igazgatójának, hogy annak mindenképp meg kell lennie otthon.

2008-ban a Brit Királyi Posta hat darabból álló bélyegsorozattal ünnepelte meg Fleming születésének centenáriumát, a bélyegeken a leghíresebb Bond-regények első kiadásának borítói láthatók.

A The Times szavazásán az 1945 utáni legfontosabb angol szerzők listáján Fleming a 14. helyen végzett.

---

itt »»»