Végre hazavihetjük a Szindbádot, Huszárik remekművét

A magyar film egyik nagy mulasztását pótolja a Magyar Nemzeti Digitális Archívum azzal, hogy kiadja Huszárik Zoltán Szindbád című filmjét DVD-n.

Mert hiába a középiskolák mozgókép- és médiaismeret tárgya, az egyetemek és filmszakok magyar filmtörténet kurzusai, ha csak beszélni lehet vizuális kultúránkról. Szerencsére a fehér foltok száma az elmúlt időben erősen fogyatkozni kezdett, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA) ugyanis az utóbbi időben számos olyan kiadvánnyal örvendezteti meg a közönséget és a szakmát, amellyel méltó helyre kerülnek a filmtörténet maradandó darabjai.

Huszárik Zoltán Szindbádja ráadásul nemcsak önmagában remekmű, megfilmesíthetetlennek vélt Krúdy-novellák gyönyörű vizuális adaptációja, de egyúttal korszakhatár is. A hetvenes évek eleji mérföldfilmek egyik darabja is egyben – Szabó István Szerelmesfilm és Makk Károly Szerelem című alkotásai mellett –, amely a filmgyártás új fejezetét, a költői filmek irányzatát jelölte ki, és vele egy új vizuális nyelv kezdődött meg a hazai filmgyártásban. A Szindbád az a film, amely mindenkinek nyújt valamit, legyen az Latinovits Zoltán valószínűtlenül tökéletes alakítása, a film zenéje, képzőművészeti álomképei vagy a felejthetetlen húsleves az asztalon.

A magyar filmtörténet egyik nagy pillanata, az ebédjelenet:

Latinovits mellett Dajka Margit és Ruttkai Éva, valamint az operatőr Sára Sándor is elismerést érdemel. Huszárik pedig a Szindbáddal olyan magasságokat ért el, amelyet nem sikerült még egyszer elérnie. Torzóban maradt életművéből pedig még látványosabban emelkedik ki a ragyogó alkotás.

„Mit akar Szindbád?... Elsősorban élni, minden életközegben benne lenni – tájban, nőben, tárgyban, az ételek jó ízében, kifakult borospoharak tükrében, temetők mohos keresztjeiben; és az önalakítás sürgető igyekezete teremti meg tapasztalatainak tárházát és paradox módon állít csapdát egyúttal az igyekvőnek. Élni siet és túlhajtja az érzést. Állandó hely- és helyzetváltoztatása tudniillik a lélek helykeresése, a megállapodás utáni vágy, sajátos módon ezt a különbékét még a test sem képes megélni. Nem hagy maga után semmi mást, csak a pillanat szétroncsolt emlékműveit ”

(Huszárik Zoltán: Noteszlapok)

Ezeken a gondolatokon most már a filmet nézve merenghet el a néző is, a MaNDA ráadásul a DVD-kiadás alkalmából digitálisan felújította a film kópiáját, és nem utolsósorban extrákkal gazdagon ellátta a kiadványt. A Szindbád mellé ugyanis Huszárik Zoltán több rövidfilmjét – az Elégiát, A piacerét, és A tisztelet az öregasszonyoknak címűt – is megkapja a vásárló. Különlegesség, hogy A tisztelet az öregasszonyoknak lejátszásakor kétféle hang is választható: a megjelenő kiadvány alkalmából vágta Jeney Zoltán zeneszerző és Palotai Éva vágó a film alá a fennmaradt eredeti, „apokrif” hangot is, amelyet annak idején a stáb túl markánsnak ítélt. Az extrák között megtalálható két beszélgetés is: az egyikben Gintli Tibor irodalomtörténész és Gelencsér Gábor filmesztéta beszélget Krúdy és Huszárik irodalomtörténetben és a filmtörténetben elfoglalt hasonló helyzetéről, és a Szindbád-jelenség aktualitásáról és modernitásáról is, Jeney Zoltán zeneszerző pedig a látvány és a zene sokszólamúságáról, Huszárik avantgárd törekvéseiről, művészi alkatáról beszél. A Szindbád emellett angol felirattal is megtekinthető, azaz külföldiek számára is bátran ajánlható.