Király lett a kisvárosi orvosból

Nikolaj Arcel Egy veszedelmes viszony című dán filmjének ott a helye a klasszikus kosztümös filmek között.

– Új filmje valós eseményeken alapuló dráma. Mi volt a filmre vitt konfliktus jelentősége a dán történelemben?
– Számomra ez a dán történelem egyik legfontosabb eseménye. A királyság uralma határtalan volt az emberek felett, akik gyakorlatilag jogfosztottan éltek. Ezért is tekinthető példátlannak a kisvárosi orvos története, aki tulajdonképpen király lesz ebben a korban. Ráadásul elkezdte megváltoztatni a dolgokat: modernizálta Dániát, több jogot biztosított az átlagembereknek, és azt mondta, hogy egyenlők – vagy majdnem egyenlők – az előkelőségekkel. És bár Johann Friedrich Struensee számára tragikusan alakultak az események, szellemisége ma is élénken él az emberekben. Egyébként érdekes, hogy amikor megírtam az Egy veszedelmes viszony forgatókönyvét, azt gondoltam, hogy ez egy dán belügy lesz. Meglepett, mekkora sikere lett Ausztráliában, Hollandiában és Nagy-Britanniában, nem beszélve a fesztiválszereplésekről.

– Úgy tudom, a film adaptáció. Milyen forrásokat használt a forgatókönyvhöz?
– Közvetlenül és elsősorban Bodil Steensen-Leth erotikus regényét, a Prinsesse af Blodet című művet. Emellett a minél hitelesebb ábrázolás érdekében számos történésszel konzultáltunk, rengeteg dokumentumot, leveleket kutattunk fel a korból. Egyévnyi gyűjtőmunka után készült el a forgatókönyv, a mi verziónk a történtekről.

– Utóbb mégis érték kritikák a sztorit, a történészek főleg a főhős orvos, Johann Friedrich Struensee karakterábrázolását kifogásolták.
– Voltak ilyenek? Bevallom, meglehetősen körültekintőek voltunk, és a történészek többsége, akiket megkérdeztünk, kifejezetten elégedett volt a karakterábrázolás hitelességével. Konzulenseink Dánia legkiválóbb történészei voltak, akik egyebek mellett a kor legjobb specialistái. Elolvasták a kész forgatókönyvet, elsőként nézték meg az elkészült mozit, és rendben lévőnek találták. De mivel több száz történész él Dániában, biztosan van közöttük, aki úgy gondolja, nem, ez nem így történt. Hogy egészen pontosan mi történt, azt természetesen senki nem tudja. Gondolom, ez a jelenség Magyarországon is megfigyelhető, akár olyan közelmúltbeli időszakok megítélésénél is, mint a kommunizmus.

– Foglalkozik egyébként a kritikákkal?
– Hogyne! Rendszeresen olvasom is őket, sokat jelentenek. Ha egy rossz kritika konstruktív, az legalább annyira fontos nekem, mint a dicséret.

– A Berlinalén tarolt, majd Dánia az Ön filmjét jelölte a legjobb külföldi filmes Oscarra. Számított rá?
– Amikor megtudtam, hogy az Egy veszedelmes viszony az idei dán Oscar-nevezett, nagyon büszke voltam, mert roppant erős volt a mezőny. Már a jelölést is sikernek könyveltem el, a győzelemmel kapcsolatban pedig nincs semmilyen ambícióm; egészen rendkívüli évet tudhat maga mögött a nem angol nyelvű filmgyártás.

– Lars von Trier executive prodcere volt az Egy veszedelmes viszonynak. Beleszólt az alkotói folyamatba?
– Természetesen. Sokat segített a forgatókönyv elkészítésében, kiváló ötletekkel segítette a könyv fejlesztését. De a forgatáson és különösképpen a vágásnál is jelen volt. A véleménye nagyon fontos volt, nem csak a saját filmjeinél képes konstruktívan közreműködni. Itt is nyíltan elmondta, hogy mi tetszik neki, mi kevésbé. A végeredménnyel nagyon elégedett volt. Érdekes egyébként, hogy – talán éppen azért, mert sajátos filmeket készít – mennyire nyitott az ő világától különböző történetek iránt.

– A tetovált lány forgatókönyve volt az első komoly sikere. Milyen változást hozott az életében?
– Teljesen felforgatott mindent. Azzal a filmmel szereztem ismertséget, s hogy mást ne mondjak, ha A tetovált lány nem készül el, akkor most nem beszélgetnénk az Egy veszedelmes viszonyról sem. Bevallom, álmomban sem gondoltam volna, hogy az a film ennyire sikeres lesz, nem is értem pontosan, mi történt körülötte. Ez is azt mutatja, hogy sosem mehetsz biztosra; nem tudhatod, miből válik siker.

– Egyszer úgy nyilatkozott, hogy azért készít minden alkalommal annyira különböző filmeket, mert minden műfajban akar rendezni, mielőtt meghal. Még mindig ezen az úton halad?
– (nevet) Sokan kérdezik ezt tőlem mostanában. Igen, azt gondolom, hogy továbbra is ennek a mottónak a szellemében alakul a munkásságom, bár a következő filmem ismét bűnügyi mozi lesz, egy nagy sikerű dán bűnügyi bestsellert adaptálok. Később pedig nagyon szeretnék majd egy tudományos-fantasztikus mozit rendezni, és más műfajokkal is kacérkodom. Alapvetően viszont azt vallom: ha beleszeretsz egy történetbe, azt kell megcsinálnod, legyen bármilyen műfajú is.