– Új filmje valós eseményeken alapuló dráma. Mi volt a filmre vitt konfliktus jelentősége a dán történelemben?
– Számomra ez a dán történelem egyik legfontosabb eseménye. A királyság uralma határtalan volt az emberek felett, akik gyakorlatilag jogfosztottan éltek. Ezért is tekinthető példátlannak a kisvárosi orvos története, aki tulajdonképpen király lesz ebben a korban. Ráadásul elkezdte megváltoztatni a dolgokat: modernizálta Dániát, több jogot biztosított az átlagembereknek, és azt mondta, hogy egyenlők – vagy majdnem egyenlők – az előkelőségekkel. És bár Johann Friedrich Struensee számára tragikusan alakultak az események, szellemisége ma is élénken él az emberekben. Egyébként érdekes, hogy amikor megírtam az Egy veszedelmes viszony forgatókönyvét, azt gondoltam, hogy ez egy dán belügy lesz. Meglepett, mekkora sikere lett Ausztráliában, Hollandiában és Nagy-Britanniában, nem beszélve a fesztiválszereplésekről.
– Úgy tudom, a film adaptáció. Milyen forrásokat használt a forgatókönyvhöz?
– Közvetlenül és elsősorban Bodil Steensen-Leth erotikus regényét, a Prinsesse af Blodet című művet. Emellett a minél hitelesebb ábrázolás érdekében számos történésszel konzultáltunk, rengeteg dokumentumot, leveleket kutattunk fel a korból. Egyévnyi gyűjtőmunka után készült el a forgatókönyv, a mi verziónk a történtekről.
– Utóbb mégis érték kritikák a sztorit, a történészek főleg a főhős orvos, Johann Friedrich Struensee karakterábrázolását kifogásolták.
– Voltak ilyenek? Bevallom, meglehetősen körültekintőek voltunk, és a történészek többsége, akiket megkérdeztünk, kifejezetten elégedett volt a karakterábrázolás hitelességével. Konzulenseink Dánia legkiválóbb történészei voltak, akik egyebek mellett a kor legjobb specialistái. Elolvasták a kész forgatókönyvet, elsőként nézték meg az elkészült mozit, és rendben lévőnek találták. De mivel több száz történész él Dániában, biztosan van közöttük, aki úgy gondolja, nem, ez nem így történt. Hogy egészen pontosan mi történt, azt természetesen senki nem tudja. Gondolom, ez a jelenség Magyarországon is megfigyelhető, akár olyan közelmúltbeli időszakok megítélésénél is, mint a kommunizmus.
– Foglalkozik egyébként a kritikákkal?
– Hogyne! Rendszeresen olvasom is őket, sokat jelentenek. Ha egy rossz kritika konstruktív, az legalább annyira fontos nekem, mint a dicséret.
– A Berlinalén tarolt, majd Dánia az Ön filmjét jelölte a legjobb külföldi filmes Oscarra. Számított rá?
– Amikor megtudtam, hogy az Egy veszedelmes viszony az idei dán Oscar-nevezett, nagyon büszke voltam, mert roppant erős volt a mezőny. Már a jelölést is sikernek könyveltem el, a győzelemmel kapcsolatban pedig nincs semmilyen ambícióm; egészen rendkívüli évet tudhat maga mögött a nem angol nyelvű filmgyártás.