Vérében van a Monarchia
Forrás: Európa Könyvkiadó
Eközben számtalan ételről, italról és gasztronómiatörténeti érdekességről esik szó – valójában a történelemről, hiszen egy-egy híres kávézó vagy nagy múltú kereskedőcsalád történetében ott lüktet az Osztrák–Magyar Monarchia egyszerre felvillanyozó és elégikusan szomorú históriája. Maklowicz áradó humorral mesél (köszönet a kiváló fordításért!), és nemcsak étkezni támad kedvünk sokszor a könyvet forgatva, hanem úrrá is lesz rajtunk az utazhatnék, s bejárni vágyjuk ezeket a vidékeket – Ausztriát, Szlovákiát, Erdélyt és hazánk tájait –, amiket egyébként kényelmes közelségük miatt valahogy legtöbbször nem vagyunk hajlandóak érdekesnek és egyedinek látni.
Már a könyv felütése magával ragad: „Pápa központját hajnal óta emberi tevékenység lármája verte fel. Egy kínai tornász ruganyosságával pattantam ki az ágyból, és rögvest kitártam a Fő térre néző ablakokat, mert nagyon vágytam a vakító magyar napfényre.” A magyar olvasó persze hálásan olvassa az ilyesféle sorokat, ahogy azt is, amikor Maklowicz a következő szavakkal emlékezik egy debreceni kiruccanásra: „A birsalmapálinka elgondolkodtató volt, a kitűnő somlói juhfark pedig felkeltette a reményt, hogy az emberiség hosszú, szép jövő előtt áll.”
Hogy Maklowicz nem csak a szavak szintjén kedveli hazánkat, azt mi sem példázza szebben, minthogy 2006 júliusában nem egészen egyhektárnyi földterület és a hozzá tartozó romos épületek tulajdonosa lett egy Balaton-felvidéki kis faluban. Mi más maradna hátra: meséljen maga a szerző, az olvasónak nincs más dolga, mint hátradőlni, és képzeletben végigenni Ferenc József egykori birodalmának minden még elérhető ízét.
