A „GDF SUEZ – Az Év Természetfotósa 2012” legjobb képeiből a hagyományoknak megfelelően a Magyar Természettudományi Múzeumban rendeztek kiállítást. 2012. november 6-án, a kiállítás megnyitóján adták át a pályázat díjait. Az Év Természetfotósának járó plakettet a jubileumi pályázaton Daróczi Csaba vehette át, aki egyúttal Az Év Természetfotója kitüntetést is kiérdemelte.
Az Év Ifjú Természetfotósa Kurucz Ádám, míg Az Év Búvárfotósa Pohl András lett. A 2012-es, jubileumi pályázatra 315 pályázó 3401 fotóval nevezett az idén összesen 14 kategóriában, amelyek között most szerepelnek először külön a fekete-fehér természetfotók. Az Év Természetfotósa 2012 legjobb képeiből rendezett kiállítás december 31-éig látogatható a Magyar Természettudományi Múzeumban.
Tánc kékben 1. díj (Az állatok viselkedése) Minden élőlényt szívesen fényképezek, de a boglárlepkék a kedvenceim. Ezt a két lepkét már jó egy órája figyeltem, mert arra számítottam, hogy sikerül a párzásukat lefotózni. Már-már feladtam, amikor hirtelen az egyik letelepedett a földre, a másik pedig körülötte táncolt a levegőben. Ennek a fele sem tréfa, gondoltam, és rádiós vakuval meg egy kis állvánnyal futásnak eredtem. Hasra vágtam magam, és a földön nyugodtan pihenő lepkét fotóztam. Ekkor a másik is odatelepedett mellé. Egy kis idő múlva a szélirány megváltozott, és akkor már én is éreztem azt a rettenetes, szúrós bűzt: valószínűleg egy kan róka, magas ásványianyag-tartalmú vizelete vonzotta az átnedvesedett homokfolthoz a lepkéket. Szerettem volna olyan képet készíteni, ahol a mozgás dinamikáját és egyben lágyságát, könnyedségét is lehet látni, ezért arra a pillanatra vártam, amikor elsuhan az egyik lepke a másik fölött.
Fotó: Jakab Tibor/GDF SUEZ
Kompozíció 1. díj (Élet a vízfelszín alatt) A Claudia Reef a Vörös-tenger egyik különleges merülőhelye: a zátony kisebb-nagyobb barlangok rendszere, amelyeket átvilágítanak a hasadékokon sűrűn átszűrődő fénypászmák. Ideális esetben, amikor a még ferdén beeső napsugarakat nem töri meg a felszíni hullámzás, csodálatos fényjátékot tapasztalhatunk. Közvetlenül a barlangrendszer bejárata fölött találtam ezt a kis nyílást, amelyen át még ki lehetett látni a nyílt vízre, de eléggé sötét volt ahhoz, hogy láttatni lehessen a beszűrődő fényt (amihez megfelelően lassú megvilágítási időt alkalmaztam). Vakuszűkítőket használva, az egyik fényforrásommal a jobb oldali lágykorallt világítottam meg, a másikat a víztérre irányítottam, és vártam, hogy a közelben úszkáló narancssárgás-pirosas halak (anthiasok) közül egyik-másik megfelelő pozícióba kerüljön. Kisvártatva kialakult a helyzet, amelyet szerettem volna megörökíteni.
Fotó: Tökölyi Csaba/GDF SUEZ
