A gyakran a „magyar Szolzsenyicinnek” is nevezett egykori Gulag-rabot jövő szombaton 13 órakor a római katolikus egyház szertartása szerint helyezik örök nyugalomra a nagykanizsai köztemetőben. A temetést megelőzően, 11 órakor engesztelő szentmisét tartanak a felsővárosi templomban. Nagykanizsa és Zala megye díszpolgára november 2-án, életének 87. évében hunyt el. Nagykanizsa önkormányzata saját halottjának tekinti.
Rózsás János magyar leventeként 1944 és 1953 között a szovjet Gulag kényszermunkatáboraiban raboskodott. Alekszandr Szolzsenyicinnel, a későbbi Nobel-díjas orosz íróval három évet töltött együtt. A Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága 1962-ben rehabilitálta. A történész-író könyvei a rendszerváltás előtt csak külföldön jelenhettek meg: Münchenben adták ki 1986-ban a Keserű ifjúság, 1987-ben az Éltető reménység című műveit. 1995-ben már Magyarországon jelent meg a Duszja nővér, 2000-ben a Gulag-lexikon és 2005-ben a Leventesors.
2001 augusztusában megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, 2003-ban a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmével tüntették ki. 2011 augusztusában vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (polgári tagozat) a Gulag szörnyűségeinek – az egyetemes történettudomány számára fontos forrásanyagot jelentő – kutatásáért, tapasztalatainak emlékiratokban való megörökítéséért, példaértékű életútja elismeréseként.
