Tréfák a fejfán – halottkultusz másképp

Maszkok, történetmesélő sírok, tapsorkán a sír szélén. Halottak napja más kultúrkörökben.

Máramaros megyében, Szaploncán mosolyogva búcsúznak a halottaktól. Arrafelé úgy tartják, a nevetéssel könnyebben múlik a bánat, enyhül a gyász. A falu UNESCO védelem alatt álló vidám temetőjében – eredeti nevén Cimitirul Vesel – 1935 óta a helyi fafaragó mester, Stan Ion Patras kezdeményezésére új arculatot kaptak a sírkeresztek.

Mára már nyolcszáz mívesen faragott keresztfákon tréfás versek idézik fel az elhunytak életét, legyen szó akár még gyilkosról vagy áldozatról. Az egyiken egy parasztember búcsúzik, akinek az ivás lett a végzete, valamelyiken egy román pásztor panaszolja el, hogyan ölte meg őt egy magyar, majd vágta le fejét. Akad, ahol egy autóbalesete áldozata pihen, máshol pedig egy munkás, akibe a villám csapott bele a réten. Egyetlen pillanatba sűrítve ábrázolják az elhunyt életét, nem szépítik a jellemét. A temető nemcsak egyfajta szabadtéri múzeumként funkcionál, de helytörténeti lexikonként is tekinthetünk rá: keresztfáiról leolvasható a falu egész története, rétegződése, foglalkoztatottsága. Kaszálók, kovácsolók, disznót ölők, traktorvezetők élete nyitott könyvként sejlik fel.

Cukorkoponyákat falatozni a sír szélén

Mexikóban, de ha úgy vesszük egész Latin-Amerikában november első két napján a día de los difuntos, azaz a cukorkoponyák éjszakáján vigadnak az emberek. Karneváli hangulat jellemzi az azték, maja és katolikus gyökerekből kinőtt ünnepet. Ilyenkor a halott gyerekeknek játékokat, a felnőtteknek tequilát visznek a sírokhoz, ők maguk itt költik el az elhunyt kedvenc ételeiből álló vacsorájukat, majd cukor és csokoládé koponyákat nassolnak, táncolnak, mulatnak a halottaikra emlékezve.

A menüsorból persze nem hiányozhat a pan de muerto, vagyis a halottak kenyere, amelyet még a megelőző napokon készítenek szorgosan. A cipó formájú édes kenyeret csont formájú tésztarelifek díszítik, tetején egy könnycsepp alakú csúcsdísszel. E mellé kortyolgatják el a champurradost, egy bizarrnak tűnő italt, amelyet csokoládéból, vízből és kukoricaalapú kelt tésztából készítenek el fahéjjal és ánizzsal ízesítve. A mexikóiak amúgy szívesen használják dekorelemként a halálfejeket és a csontvázakat, de ilyenkor az utcára kitelepült árusok nemcsak bábukat, hanem ilyen formájú édességeket, italokat is kínálnak az ünneplőknek.

Tapsorkán a sír szélén

Kínában a naptáruk szerinti hetedik hónap tizenegyedik napján emlékeznek meg a halottakról. A szellemünnep, ahogy ők nevezik ezt az összejövetelt, szintén a vidámságról szól, móka-kacagás nemcsak az élet, de a halál is errefelé. Ahogy spanyol ajkú társaik ők is étellel, itallal megpakolva vonulnak ki a sírokhoz, aztán pénzt égetnek, hogy ha az elhunytak már a tartalékaikat is felélték a túlvilágon, legyen mihez nyúlniuk a következő egy évben. Kína egyes részein a temetéseken még táncra is perdülnek és tapsolnak az itt maradtak, nem akarják elszomorítani az elhunytat.

Meleg fogadtatás

A szláv és balti népek hiedelemvilágában is fontos szerepet tölt be a halott ősök tisztelete. Az egységesen Dziady (ősök, elődök) névvel összefoglalt szokások is a pogányság idejére vezethetők vissza, és szintúgy a visszatérő lelkek jóindulatának megnyerése volt a céljuk. Többek között élelmiszerrel, tojással, mézzel és kásával szokás kínálni a visszatérő holt lelkeket. Hogy megkönnyítsék a vándorló szellemek hazatérését szokás volt a házhoz vezető út kivilágítása: a tűzgyújtás szokása él tovább a temetői mécsesgyújtásban. A tűz egyben arra is szolgált, hogy távol tartsa azokat a szellemeket, akik hirtelen halál vagy öngyilkosság révén kerültek a másvilágra. Lengyelország egyik régiójában mai napig szokás, hogy ott, ahol az ős erőszakos halált halt, a leszármazottak mindegyike gallyakat dob halomba, és az így keletkezett rakást egy év múlva meggyújtják. Halottak napja körül támogatni kell a kéregetőket is, az alamizsnaadás elmulasztása szintén szankciót von maga után: a halottak nem fognak emlékezni arra, kik is voltak. A Dziady gyakorlatában fontos szerep jut a halottakat jelképező, fából faragott maszkoknak is.