Kedves György!
Ma hívtál, hogy számon kérjed rajtam, amiért aláírtam „ellened az ÉS-ben”. Próbáltam volna mondani, hogy nem ellened tettem, ám kiderült, hogy magát a nyilatkozatot nem olvastad. Bizonygattam, hogy Gulyás mellett írtam alá, de letorkolltál, hogy felnőtt értelmiségiként tudnom kell, miről döntök. Igen, tudom, múzeumba járva, művészet iránt érdeklődve, hogy Gulyás Gábor hozzáértése, ragaszkodása a szellemi értékekhez és a nyílt párbeszédhez tiszteletet érdemelnek, és lemondása az intézmény önállóságának megvonása után „teljességgel érthető döntés.” Ám nem adtál módot kifejteni a véleményemet.
Kérdezted, miért nem egyeztettem Veled? Csak azt kérdezhetem erre, miért nem egyeztettél velem, ha mint MMA tagtól kéred ezt számon tőlem. Ha valóban annyi munkád van a csarnok-ügyben, illett volna megkérdezned a tagok véleményét is a kérdésről. Ha meg lényegében a kormány döntött a Műcsarnokról, ahogy mondod, azzal miért kellene egyetértenie az akadémia tagjának?
Jóvátehetetlen bűnként róttad fel nekem, hogy aláírtam Hellerékkel. Innen már követhetetlen számomra, mit is gondolsz. Vajon ha aláír az ember egy szolidaritási nyilatkozatot, előre megmondhatja, ki írja alá még? Gulyásék Mi a magyar kiállításán azt találtam a legszebbnek, ahogy Heller Ágnes és Ferencz István szemben beszélnek egymással a magyarról, egy térben, hosszan és békésen.
Végül azzal tetted le a telefont, hogy elárultalak, nem vagyunk beszélő viszonyban többé. Én nem így látom. Úgy gondolom, nem árultam el semmit, legfeljebb a véleményemet, nyíltan, és jónak látnám, ha fennmaradna a párbeszéd közöttünk, legalább a hasonló közügyekben.
Talán egyetértesz vele, és elfogadod az alábbi nyilatkozatot, mint teljességgel érthető döntést.
Kijelentem, hogy nem kívánok tovább a Magyar Művészeti Akadémia tagja lenni.
Budapest, 2012. december 14.
Ekler Dezső
építész (Budapest)
