Éppen ellenkezőleg: nagyrészt olyan műveket választottak, amelyeket itthon ritkán hallhatunk, nemcsak koncerten, de még hangfelvételen is. Ráadásul a darabok nagy része nem az eredeti, fagott-zongora verzióban hangzott el, hanem Kákonyi Árpád merész, de jól sikerült átiratában, vonósnégyessel kiegészítve. Az átiratoknak ez volt az ősbemutatója. A hangversenyen egy fiatal, tehetséges együttes, a bő egy évtizede alakult, több versenygyőzelmet és Junior Prima díjat is magáénak tudó Accord Quartet működött közre. (Tagjai: Mező Péter és Veér Csongor – hegedű, Kondor Péter – brácsa, Ölveti Mátyás – cselló.) A Benczúr Ház gyönyörűen felújított, elegáns dísztermében tehát eleve ínyenc falatokat tálaltak, és ezeket még élvezetesebbé tette a különleges garnírung – no meg az elsőrendű szervírozás.Mielőtt rátérnénk a zenei ritkaságok felsorolására, érdemes megjegyezni, hogy a november 26-án szép sikerrel lezajlott hangverseny egy nagyobb sorozat negyedik része volt: júniusban a Bartók Emlékházban, júliusban pedig a Nádor Teremben hallhatta a közönség az első két részt, és tartottak egy szűk körű szalonkoncertet is. Már készül a folytatás: tavasztól újabb izgalmas programok kerülnek sorra Budapesten és vidéken, sőt külföldi városokban is.
A két felfedező kedvű fiatalember azt a célt tűzte ki, hogy a Magyarországon sajnálatosan elhanyagolt francia zenéből, és azon belül elsősorban a XX. század első felében íródott művekből ismertessen meg minél többet a közönséggel. A Benczúr Házban megtartott hangversenyen (a brit Elgar kivételével) csupa francia szerző darabja csendült fel. Hallhattuk például az 1986-ban elhunyt lengyel származású mester, Alexandre Tansman szonatináját és fagott-szvitjét, mindkettőt Kákonyi Árpád átiratában. Tansman az École de Paris (Párizsi Iskola) tagja volt, és egyike azoknak, akik szorosabb szakmai és baráti kapcsolatot ápoltak Lajtha Lászlóval, a Francia Akadémia halhatatlanjai közé első magyar zeneszerzőként beválasztott muzsikussal.
Tansman neve akkor is felvetődött, amikor a magyar komponista özvegye és párizsi kiadója megfelelő embert keresett arra a feladatra, hogy Lajtha vígoperájának, a Le chapeau bleu-nek (A kék kalap) a hangszerelését befejezze. A párizsi születésű Charles Koechlin szonátája eredeti formában, Trois pièces (azaz Három darab) című műve pedig ugyancsak Kákonyi átiratában hangzott el, ahogyan egyébként a kiválasztott alkotók közül a legfiatalabb, a tavaly elhunyt Marcel Bitsch, továbbá Eugène Bozza egy-egy kompozíciója is (a Concertino, illetve a Récit, Sicilienne et Rondo). Hallhattuk még az 1916-ban született Henri Dutilleux barokkos darabját, a Sarabande et Cortège-t, és a koncert legvégén két ismerősebb művet: Saint-Saëns fagott-szonátáját, valamint – afféle slusszpoénként – a kakukktojás (vagyis nem francia) Elgar könnyebb fajsúlyú Salut d’Amour-ját, utóbbit Fehér Szabolcs átiratában, sőt – a fagottművész sokoldalú tevékenységét nem ismerők számára meglepő módon – zongorán eljátszott bevezetőjével.
---- Oldal címe ----
A hangverseny központi figurája a szólista, a most 30 esztendős Fehér Szabolcs volt, aki – mondhatni – az anyatejjel együtt szívta magába a zene, no meg nagyra nőtt, bársonyos hangú hangszerének szeretetét, hiszen édesapja (s egyben első fagott-tanára), Fehér Tibor is kitűnő fagottos, sőt nagyapja, Fehér István is e hangszernek szentelte az életét. Szabolcs a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneakadémián tanult (2007-ben diplomázott), olyan kitűnő muzsikusoktól, mint Vajda József, Janota Gábor és Fülemile Tibor, majd Grazban teljesítette ki tudását Faludy Krisztinánál. Zenekari művészként – korábban a Rádiózenekar első fagottosaként dolgozott – máris számos országban turnézott, rádió és TV-felvételeken szerepelt, és ami különösen érdekes, zeneszerzőként, énekes-dalszerzőként és producerként is tevékenykedik. Immár közel másfél évtizede vezeti saját együttesét, a White&Companyt. Hosszabb ideig dolgozott énekes-zongoristaként Japánban, ahol önálló karácsonyi show-műsora is volt. Másfél évvel ezelőtt – a Budapesti Vonósok kibővítésével – létrehozott egy 55 tagú szimfonikus zenekart, amely máris megtisztelő külföldi felkéréseknek tesz eleget: két amerikai nagyfilm és egy olasz CD zenei anyagának felvétele már el is készült.
Anélkül, hogy igyekeznénk felsorolni Fehér Szabolcs eddigi zenei produktumait, már ennyiből is láthatjuk, hogy igen színes egyéniség, nem csekély vállalkozó szellemmel, és pályája szépen ível felfelé. Partnere, a vele egyidős Kákonyi Árpád 2008-ban diplomázott zeneszerzésből a budapesti Zeneakadémián, és szerte Európában, valamint az USA-ban is koncertezett kamarazenészként, főként XX. századi mesterek előadójaként. Olyan ragyogó ifjú tehetségeket kísért, mint Banda Ádám, vagy Várdai István, de emellett komponistaként is szép sikereket aratott. Az utóbbi négy évben számos színházi produkcióban vett részt zeneszerzőként, zenei vezetőként, illetve előadóként.
Az, hogy e két ifjú muzsikus többféle zenei műfajban is kipróbálta magát, bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy produkciójuk ennyire élő, változatos, és ennyire könnyedén képes fenntartani a hallgatóság figyelmét. Különösen feltűnő Fehér Szabolcs játékának rendkívüli hangszíngazdagsága, dinamikai árnyaltsága, a nagy ívű frázisok szabad megformálása, és az a fajta könnyed, parádés virtuozitás, amit a hallgató nem feltétlenül vár el akkor, ha a fafúvós család legmélyebb hangú tagja szólal meg. Kákonyi Árpád érzékeny és alkalmazkodó – néha talán túlságosan is háttérbe vonuló – zongorajátéka tökéletesen egészíti ki Fehér karakteres, magával ragadó interpretációját.
A javarészt zenéhez értő, sőt professzionális közönség igencsak hálás volt azért, hogy ez a különlegességnek számító program ilyen magas szintű előadásban szólalt meg. A fiatal művészekkel élményekben gazdag felfedező úton járhattunk, így aztán kedvünk támadt ahhoz, hogy majd újabb területekre is elmerészkedjünk velük. Ami azt illeti, a XX. században szép számmal születtek olyan francia művek, amelyek ismeretlenek vagy alig ismertek a magyar közönség számára. Hogy az eredeti hasonlatomnál maradjak, jöhetnek az újabb vacsorameghívások, újabb különleges fogásokkal.
