A beszélgetés elején, a személyes visszaemlékezések után – ki hogyan csöppent bele a slamközösségbe – Szkárosi a maga részéről a költészet egyfajta továbbélési lehetőségeként határozta meg a slam jelenségét, ami visszahelyezi eredeti, hangzó közegébe a szövegek előadását és befogadását, hiszen a dalok is évszázadokon keresztül ilyen közösségi eseményeken találkoztak közönségükkel. Mivel a beszélgetés résztvevői a költészet hagyományos – vagyis folyóiratbeli publikációk és verseskötetek útján terjedő – formáját is művelik, a moderátor nem véletlenül kérdezett rá arra, mennyire más alkotói hozzáállást igényel, ha az ember „hagyományos” verset ír vagy a később előadandó slam szövegét fogalmazza.
Simon Márton, Závada Péter, Pion István, Szkárosi Endre, Vass Norbert
Fotó: Béres Attila
E tekintetben megoszlottak a vélemények. Simon Márton hangsúlyozta, hogy a slam esetében sokkal erősebben érvényesül a kommunikatív jelleg, vagyis az alkotó számot kell, hogy vessen azzal: közvetlenül fogja megszólítani a közönségét. Závada Péter szerint ennek a műfajnak cselekvésszaga van, vagyis a cél az, hogy a hallgatóság emlékezzen a hallott sorokra, az előadás beindítson valamiféle gondolkodási folyamatot. Szkárosi ehhez hozzátette: a slamverseknek azonnal felfoghatónak kell lenniük. Pion István („civilben” lapunk munkatársa) nem különbözteti meg a két alkotófolyamatot. Azt szeretné elérni, hogy a két megnyilvánulási forma egymásra hasson, tegye lazábbá vagy éppen komolyabbá az egyik a másikat.
Az este folyamán szóba került még, hogy idegen nyelvi közegben hathat-e a magyar slam. Az eltérő tapasztalatok ellenére abban megegyeztek a résztvevők: az adott közönség érettsége e téren is nagyon sokat számít. Arra, hogy a nyelvi korlátokat félrelökve is hathat a mondanivaló, már van meggyőző bizonyíték: Süveg Márk (Saiid) a tavalyi antwerpeni Slam EB-n az 5. helyen végtett.
Mindenki figyeli, hogy mit mond a másik
A közönséget nevelni kell – jutottak egyezségre a résztvevők, és az este ebből a szempontból is tanulságos volt: a komoly beszélgetést fegyelmezetten végigülő publikum láthatóan jól nevelt már, ezért aztán később hangos tetszésnyilvánítással fogadta az est második felében fellépő slammereket, akik meggyőzően demonstrálták, hogy a magánvalóságtól a politikai indulatok szavakká szelídítéséig mindent elbír a színpad.




