1813. május 22-én született Lipcsében egy hivatalnokcsalád kilencedik gyermekeként, apja fél évvel később meghalt. Színész nevelőapja festőnek szánta, őt azonban a zene és a színház vonzotta, rajongott Shakespeare-ért, Weberért és Beethovenért. Otthon bábszínházat játszott, később verses drámákat alkotott, színházban is szerepelt. Tizenöt évesen döntötte el, hogy saját maga írja műveinek szövegét és zenéjét is, muzsikáját először egy lipcsei cukrászdában játszotta fúvós együttes.
A radikális eszmékért lelkesedő fiatalember 1831-től filozófiát és esztétikát hallgatott a Lipcsei Egyetemen, de nemsokára a zenei fakultásra iratkozott át. 1836-ban feleségül vette Minna Planer színésznőt. A következő éveket Königsbergben és Rigában töltötte, itt írta meg első jelentősebb operája, a Rienzi két felvonását. A városból adósságai miatt szökni kényszerült, a Londonba tartó hajó háromhetes viharos útján fogalmazódott meg benne A bolygó hollandi témája. Az angol fővárosból Párizsba ment, de ott is nyomorgott, megjárta az adósok börtönét. Életét kottamásolásból, operák zongorakivonatainak elkészítéséből tengette. Közben tanulmányozta a germán mondavilágot, a Tannhäuser- és a Lohengrin-legendát, későbbi operáinak alaptörténetét. Élete 1842-től lett könnyebb, amikor Drezdában sikerrel mutatták be a Rienzit, és szász királyi karnaggyá nevezték ki. Ezt követően az ő vezényletével került színre A bolygó hollandi, amelyet már a wagneri vezérmotívum jellemzett.
A nyughatatlan komponista 1849-ben aktív szerepet játszott a drezdai forradalomban, ezért száműzték. Svájci emigrációjában kezdődött barátsága Liszt Ferenccel, akiről később azt írta: „önmagam másik énjét ismertem fel benne\". Liszt volt az, aki Wagner kényszerű távollétében sikerre vitte a Tannhäusert, majd a Grál-mondát feldolgozó Lohengrint. Wagner ekkor kezdte el tervezni monumentális, általa zenedrámának nevezett sorozatát, A Nibelung gyűrűjét, amelynek négy darabja A Rajna kincse, A walkür, a Siegfried és az Istenek alkonya. A kiadója és barátja felesége iránt táplált beteljesületlen, de házassága felbomlásához vezető szerelem ihlette a Trisztán és Izolda című operáját.