A Metropolitan Operában is bemutatták a véres Parsifalt

Wagner Parsifalja modern rendezésben a New York-i Metropolitan színpadán.

Grund
2013. 02. 11. 14:12
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A darab első felvonásában vérrel telik meg a színpadot kettészelő, száraz folyómeder, a második részben pedig a padlózat egészét beteríti a víz, glicerin és ételszínezék elegye alkotta 6000 liter vörös folyadék. „Ebben az operában mindenhol jelen van a vér. Olyan sebről van szó, amely sohasem gyógyul be, miért is ne játszódjon a második felvonás egésze magában a sebben?” – mondta a címszerepet alakító német tenor, Jonas Kaufmann, akinek előadás után nem kis erejébe és idejébe telik a „vérfoltoktól” való megszabadulás.

A Parsifal alighanem a legnehezebben színre állítható Wagner-opera. Az 1877 és 1882 között komponált monumentális művet maga a zeneszerző Bühnenweihfestspiel néven határozta meg, ami szó szerint színpadi felszentelési ünnepi játékot jelent; a szöveg, a cselekmény és a zene bonyolult elegye a miszticizmusnak, a keresztény és buddhista tanításoknak. Ez volt az egyetlen mű, amelyet a szerző kifejezetten a saját elképzelései szerint építtetett bayreuthi Festspielhaus különleges akusztikai lehetőségeit szem előtt tartva írt. Ezért Cosima Wagner, a komponista özvegye, Liszt Ferenc lánya évtizedeken át nem engedélyezte, hogy az 1882-es ősbemutató után bármely más színpadon előadják.

„Rendezhetetlen darabként beszélnek róla” – mondta a kanadai Francois Girard, akinek nevéhez egyebek között A vörös hegedű című film is kötődik. A rendező a globális felmelegedés nyomán sivárrá lett, posztapokaliptikus világba helyezte a darabot. Mint Kaufmann elmondta, a díszletektől a színpad „pont úgy fest, mint azok az afrikai tájak, amelyek már évek óta nem láttak esőt, és földjüket megannyi repedés tarkítja”.

A darab nagy részében Girard igyekezett hű maradni az opera eredeti szövegéhez, ám mint hangsúlyozta, a második felvonás mindig is absztrakt marad. A rendező szerint a mű rendkívüli hossza és a mintegy 180 énekes, táncos és egyéb színpadi szereplő alkotta stáb mérete miatt kénytelen volt bizonyos részletek irányítását kiengedni a kezéből és némi improvizációs lehetőséget adni a kórustagok egyes csoportjainak – adta hírül a The New York Times napilap hírportálja.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.