A búcsúzókat arra kérik, hogy a zsidó hagyományoknak megfelelően vigyenek magukkal egy kavicsot Kézdy György sírjához.
A Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész életének 77. évében, hosszan tartó betegség után hunyt el február 8-án Budapesten. Kézdy György, aki a Szomszédok című televíziós sorozat Virágh doktoraként szerzett nagy népszerűséget, egy fertőzés miatt feküdt az Uzsoki utcai kórházban, ahol pénteken vetett véget életének. 1936. február 14-én született Budapesten. A színművészeti elvégzése után pályafutását 1962-ben a debreceni Csokonai Színházban kezdte, A Szegény Dániel című krimi főszerepe után 1967-ben áthívták a Pécsi Nemzeti Színházhoz, ahol tíz évet töltött, majd 1977 és 1978 között a kecskeméti Katona József Színház és a Népszínház következett.
1978-tól a Nemzeti Színház társulatának tagja volt, 1983-tól a Mafilm alkalmazásában dolgozott, közben a Játékszínben is fellépett. 1987 és 1992 között a szolnoki Szigligeti Színház művésze, 1993 és 2001 között a veszprémi Petőfi Színház tagja volt. Pályája végén szabadfoglalkozású színészként dolgozott.
Klasszikus tragédiák és modern művek jelentős karakterszerepeit játszotta el, felhasználva a groteszk ábrázolásmód eszközeit is. Kiemelkedő alakítást nyújtott többek között Csehov Sirály (Medvegyenko), Schwajda Ballada a 301-es parcella bolondjáról (A bolond) és Ibsen Peer Gynt (Gombkötő) című darabjában. Az 1990-es években a Szomszédok című teleregény állandó szereplője volt, és gyakran foglalkoztatta a rádió is.
Kézdy György utoljára az Orlai Produkciós Iroda Esőember című darabjában lépett színpadra a pszichiáter szerepében, a darabot 2010 júniusában mutatták be. A színész 75 éves születésnapján az MTI-nek adott interjúban úgy fogalmazott: „A színészet szakma. Nagy szakma. Meg kell tanulni, és ha valaki azon túl még egy kicsit hozzá tud tenni, akkor azt lehet mondani, hogy művész lesz.”
Szólt arról is, hogy igazából mindig a színházat szerette, viszont a film adta a széles körű ismertséget. A Szomszédok idején kicsit bántotta, hogy mindig csak a tévésorozatról beszélnek, más szerepei pedig nem érdeklik a nézőket. De aztán kiszámolta, hogy pályája során kevesebben látták színpadon, mint ahányan a Szomszédok egy-egy részében. „A színház olyan, mint a kaleidoszkóp: az egész szerkezet egy papundekli cső, pár üveglencsével, benne néhány színes papírdarab, mégis ahányszor megmozdítjuk, megváltozik a látvány. Csodákat lehet művelni vele!” – vallotta.
