Kevés műtárggyal történt meg a művészet története során, hogy legalább háromszor világszenzációt jelentő esemény fűződik hozzá. Benvenuto Cellini (1500–1571) firenzei ötvösmester leghíresebb alkotása, a Saliera, az aranyból, elefántcsontból, ébenfából I. Ferenc francia királynak készített híres sótartó bizonyosan közéjük tartozik. Első alkalommal természetesen elkészültekor vált szenzációvá, hiszen nem csak a nagyotmondástól egyébként sosem tartózkodó mester állította művéről, hogy kevés hozzá fogható van a világon. Második alkalommal a bűnügyek sorába került be szenzációként, hiszen az akkor ötvenmillió euró értékűre becsült műtárgyat 2003. május 11-én ellopták őrzési helyéről, a Kunsthistorisches Museumból. Két évig semmit nem tudtak róla, akkor a tolvaj elküldte a Neptun-szobrocska kezében lévő szigonyt a biztosítónak, hogy nyomatékot adjon zsarolásának. Azután újabb egy évvel később az alsó-ausztriai Zwettl erdős területén egyszer csak épségben előkerült. A legújabb szenzáció pedig az, hogy a nagyközönség mostantól újra láthatja a múzeumban, annak is egyik legértékesebb egységében, a Kunstkammerben, amely több mint egy évtizednyi szünet után mától látogatható újra.
Múzeum a múzeumban – így nevezte a Kunsthistorisches Museum főigazgatója, Sabine Haag a megnyitó előtti sajtótájékoztatón a Kunstkammert, a világ első számú ilyen típusú intézményét, amely bezárása előtt látogatók tömegét vonzotta az intézménybe, s valószínűleg ismét a gyűjtemény egyik legfontosabb vonzóerejévé válik újranyitása után. Annál is inkább, mert a közbeeső bő évtizedben – pontosabban annak a végén, hiszen az évekig tartó tervezés után a megújítás munkálatai 2010-ben kezdődtek el – éppen az történt meg, amit a szakemberek már jóval a második évezred vége előtt hiányoltak: egyrészt műtárgyvédelmi, másrészt biztonságtechnikai, harmadrészt pedig didaktikai szempontból teljesen újjászületett a gyűjtemény.
Húsz terem, összesen 2700 négyzetméter kiállítóterület újult meg a munkálatok során, amelyek végeztével 2200 műtárgy került újra a terekbe, falakra, vitrinekbe. A munkálatok több mint 18,5 millió euróba (több mint ötmilliárd forintba) kerültek, az összeg nagy részét, 15,6 millió eurót az osztrák szövetség oktatási, művészeti és kulturális minisztérium kasszájából fizettek ki, 3,5 millió pedig a múzeum saját bevételeiből származik. Méltán sorolhatta tehát a tárca vezetője, Claudia Schmidt a Kunstkammer megújítását a legnagyobb osztrák kultúrpolitikai projektek közé, történelmi jelentőségű eseménynek nevezve mind a műélvezet, mind a múlt megismertetése, mind az ifjúság nevelése szempontjából. A miniszter emlékeztetett arra, hogy az a jog, amely 2010 óta az ország minden 19 év alatti polgárát megilleti, vagyis az összes szövetségi múzeum és a Nemzeti Könyvtár ingyenes látogatásának lehetősége természetesen a Kunstkammerre is kiterjed.
