Az, hogy a színházi szakmán belül egyre erősebben érezhető egy szakadás, hogy egyre nehezebb a párbeszéd, az azt mutatja, hogy az élet minden területén ezzel küszködünk. Pedig a színházban a párbeszéd mindig szent. Az a párbeszéd, amely estéről estére a színész és a néző között jön létre. Az, hogy a nézők egyenként, mit gondolnak, talán nem olyan érdekes, az a fontos, hogy az a közösség, egység, amit a nézőtéren alkotnak, az hogyan vélekedik a látottakról. A közönség ebben az egységben zsenivé válik. Pontosan tudja, hogy mikor kell sírni, hogy mikor kell nevetni: együtt játszik velünk, színészekkel. A színház lehet bármennyire művészi, bármennyire hiteles vagy épp aktuális, ha nincs közönsége, akkor soha nem válik színházzá – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Bodrogi Gyula.
A Kossuth-díjas színművész már korábban jelezte: a vezetőváltás után is marad a Nemzeti Színház tagja. − Vidnyánszky Attila és Alföldi Róbert egyaránt azt nyilatkozták, hogy elismerik egymás munkásságát, ennek ellenére egyesek állandóan generálják a feszültséget a színházi élettel kapcsolatban. Ez maga is színház: ez most jó apropó arra, hogy egymást még jobban tudjuk szidni, és ennek vajmi kevés köze van magához a színházművészethez. Ezek, akik közvetlenül nem is tartoznak a színházi élethez, most úgy viselkednek, mint amikor a futballhuligánok a focitól függetlenül egymásnak esnek – vélte a színművész.
Részletek a Magyar Nemzet március 27-ei, szerdai számában.
