A főhős egyszerű ember, aki hétköznapi életre, családi boldogságra, békességre vágyik. Környezete és mindent elkövet, hogy ne sikerüljön megvalósítania. Figarót persze mindenki elárulja – foglalta össze a darab történetét Alföldi Róbert.
Az osztályok közötti harcnak, az arisztokrácia elleni lázadásnak a XXI. században talán már nincs jelentősége – hangsúlyozta Alföldi Róbert, aki szerint a darab aktualitását az adja, hogy a családi béke, a normális élet kialakítása ma sem könnyű. Szinte mindenkinek vannak tapasztalatai arról, hogy az életben még a legegyszerűbb ügyeket is milyen nehéz megoldani, miként kerülünk nap mint nap konfliktusokba, és hogyan árulnak el bennünket még a legjobb barátaink is.
Szólt arról is, hogy a Figaro házassága a bohóctréfás jeleneteivel klasszikus vígjáték. A színdarabban megjelenik az álruha, a kihallgatott párbeszédekből nevettető félreértések adódnak. A vígjátéki elemek mellett az apró, keserű pillanatok viszont abban segítenek, hogy az emberek megtalálják a történetben a közös pontokat a saját életükkel. A közönségen múlik, hogy mennyire befogadó; az embereknek erőt ad, ha azt látják, hogy a legegyszerűbb helyzeteket megoldani, a boldogságot megtalálni másoknak – adott esetben a darab szereplőinek – is nehéz – fogalmazott Alföldi.
A Jászai-díjas rendező egyébként ismerősként érkezett Zalaegerszegre: 2002 májusában Schiller Az orléans-i szűz című drámáját állította színpadra.
A főbb szerepeket a Figaro házasságában Sztarenki Pál, Tánczos Adrienn, Szakály Aurél, Pap Lujza, Barsi Márton, Debrei Zsuzsanna, Farkas Ignác, Balogh Tamás, Wellmann György, Tolnai Hella és Urházy Gábor László játssza. A díszletet a rendező, a jelmezeket pedig Zöldy Z. Gergely tervezte.
