Közhely. És mint ilyet, ezt is a tapasztalatok hizlalták kövérre: az a képtúltermelés, ami körülvesz bennünket, elaltatja a figyelmünket. Az olyan, régen megbecsülésnek örvendő szakmák eltűnése, mint a standfotósé, ugyancsak hozzájárulnak az általános vizuális tompuláshoz. Mert a standfotó vagy jelenetfotó nem egyenlő a megszületett film dokumentációjával és reklámjával. Ha jól művelik, akkor épp azt a hétköznapi misztériumot teszi láthatóvá, amit a moziszékben ülve nem kell látnunk, aminek minősége azonban elválaszthatatlan a végeredmény minőségétől. Vagyis a filmet létrehozó közösség erőfeszítéseit, vidám, elmélyült vagy éppen meghitt pillanatait adják vissza ezek a képek.
Ilyen képekből, több mint négyszáz standfotóból nyílt nemrég kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban. A Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény gazdag anyagából B. Müller Magda, a szakma egyik neves hazai képviselője válogatott, témák szerint rendezve el az anyagot. Csak néhány példa a motívumokból: tükör, kezek, hasonló gesztusok, meztelen női test, létra. De bármi is legyen a rendezőelv, a képek igazi erejét az az intimitás és mélység adja, amihez kellett a virágzó magyar filmgyártás a maga nagy rendező-, operatőr- és színészegyéniségeivel, és persze a szakmailag felkészült és alázatos fotográfusok.
De nemcsak a nagy nevek, hanem a háttérország robotosai is feltűnnek. Láthatjuk a technikai személyzetet, ahogy mondjuk a rendezőt húzzák maguk után egy dobozban. És magukat a rendezőket is láthatjuk különféle képtelen helyzetekben, felfüggesztve, lógva, kifacsarodva. Vagy ahogy előjátsszák a szerepet a színésznek. A nézőpontok relativitásáról is meggyőződhetünk, például azt a képet nézegetve, amin a direktor szemben ül a filmbéli huszárral a lovon. Ami a filmen elmélyült közeli, az a standfotón kissé komikus jelenet is lehet.
A keresetlen gesztusok rabul ejtése teszi különlegessé a standfotót: ahogy Makk Károly szinte apaként, óvó kézmozdulattal terelgeti színésznőit az Egy erkölcsös éjszaka forgatásán. Ahogy Bacsó Péter belopakodik a képbe A tanú forgatásán készült képen. A vízből vidáman fejét kiemelő Gazdag Gyula mosolya. Egy rendezői önvallomás: Szabó István arca ugyanabból a tükörből néz vissza ránk, mint Oscar-díjas filmjének, a Mephistónak a hőse. Abban a mozdulatban pedig, ahogy Dömölky János a fahrtkocsisín mellet guggolva dörzsöli a szemét, benne van a filmforgatás összes gyötrelmes szépsége.
(Filmgyári capriccio. Országos Széchényi Könyvtár. A kiállítás 2013. április 30-ig tekinthető meg.)
