Magyarországon 30 éve állandó telt házzal játsszák a musicalt. Ez volt Webbernek az a munkája, amelyben a legkevesebben hittek, pedig a zeneszerző ekkor már túl volt a világsikert hozó Jézus Krisztus Szupersztáron. A T. S. Eliot versciklusából készült művel kapcsolatban végül nem igazolódtak be a kételyek: dacára annak, hogy a macskák megosztó élőlények, és hogy egy versciklust meglehetősen nehéz feladat színpadra alkalmazni, a Macskák óriási siker lett – 2006-ig birtokolta a Brodwayn a leghosszabb ideig játszott musical címét, ekkor előzte le Andrew Lloyd Webber másik alkotása, Az operaház fantomja.
A világon a második ország Magyarország volt, ahol színpadra került a Macskák, mindössze két évvel a londoni ősbemutató után, 1983. március 25-én. A rendező, Szirtes Tamás más sikerdarabok után ezzel a produkcióval is tarolt: a Macskák a magyar színházi életben példátlan pályát futott be, 1300 előadást ért meg. Andrew Lloyd Webber személyesen nézte meg a magyar ős-Macskákat, ő nyújtotta át a rendező Szirtes Tamásnak és a társrendező-koreográfus Seregi Lászlónak a dicséret babérkoszorúját azzal, hogy a pesti előadás jobb, mint a londoni. Mindaddig prózai színházként tartották számon a Madáchot, a teátrum a Macskákkal indult el a zenés színház irányába.
A Macskákat 1991-ben követte a másik Webber-musical, a József és a színes szélesvásznú álomkabát, amelynek 2008-ban felújított változata is túl van már a 100. előadáson. Az operaház fantomját az 1986-os világpremier után tizenhét évvel mutatta be a Madách, ez a darab már 700 magyar előadást számlál. A 2005-ben bemutatott Volt egyszer egy csapat budapesti átírásában Webber tevékenyen részt vett, a bemutatón pedig megint csak ott volt. A Madách Színház többször rendezett Best of Webber-koncertet a Webber-musicalek dalaiból, először 2008-ban, a zeneszerző hatvanadik születésnapja alkalmából, és idén januárban is felcsendültek a dalok Budapesten.
Webber a látványos szuperprodukcióban hitt, a nagy létszámú tánckar és a jellegzetes, színes jelmezek a magyar előadásban is kezdettől visszaköszöntek, és a mai napig megmaradtak. Hagyományosan prózai színészek játszanak a Macskákban, annak ellenére, hogy a főszerepek komoly táncos-énekes tudást kívánnak. Harminc évvel ezelőtt is így volt ez, a balettművészeken kívül rengeteg tehetséges fiatal prózai színész kapott lehetőséget a musicalben. Az ő számukra hatalmas feladat volt a zenés színház, a premierre fél évig készült a társulat. A magyarországi premieren többek között Cseke Péter, Haumann Péter, Hűvösvölgyi Ildikó (akinek most a lányát, Kisfaludy Zsófiát láthatjuk Bombalurina szerepében) és Kishonti Ildikó játszottak. Több színész életét hosszú éveken keresztül kísérte a Macskák: Póka Éva 30 éve játssza Cassandra szerepét, Bencze Ilona először Bombalurinát, később Grizabellát játszotta. Összesen csaknem 190 színész lépett fel a Macskákban a harmincéves út során.
Az 1983-as színházi fotókon szinte megszólalásig ugyanazokat a díszleteket láthatjuk – a jól ismert csillárt és a beszakadt karosszéket –, mint ma. A rendező most is Szirtes Tamás, a koreográfia pedig Seregi László munkája. A koreográfusnak a Macskákban nyújtott teljesítményét már a nyolcvanas években is nagyra értékelte a kritika. Valószínűleg a mostani fiatal színészek és táncosok összeszedettsége, pontossága és szakmai alázata sem marad el a harminc évvel ezelőttitől. Visszatérő gond is akad: ahogy a harminc év előtti előadáson, úgy sok helyen most sem hallható pontosan a Romhányi József fordította szöveg. Akkor a tesztközönség nem nagyon tudta megmondani, miről szól pontosan T. S. Eliot és A. L. Webber közös alkotása. Ma ez aligha lehet probléma, hiszen kevés néző akad, aki ne lenne tisztában a Macskák történetével.
