Macskák: van, ami sosem változik

A londoni ősbemutató után először nálunk játszották a Macskákat 1983-ban. A 30 éves előadásban az új nemzedék is színpadra lép.

Az 1983-as színházi fotókon szinte megszólalásig ugyanazokat a díszleteket láthatjuk – a jól ismert csillárt és a beszakadt karosszéket –, mint ma. A rendező most is Szirtes Tamás, a koreográfia pedig Seregi László munkája. A koreográfusnak a Macskákban nyújtott teljesítményét már a nyolcvanas években is nagyra értékelte a kritika. Valószínűleg a mostani fiatal színészek és táncosok összeszedettsége, pontossága és szakmai alázata sem marad el a harminc évvel ezelőttitől. Visszatérő gond is akad: ahogy a harminc év előtti előadáson, úgy sok helyen most sem hallható pontosan a Romhányi József fordította szöveg. Akkor a tesztközönség nem nagyon tudta megmondani, miről szól pontosan T. S. Eliot és A. L. Webber közös alkotása. Ma ez aligha lehet probléma, hiszen kevés néző akad, aki ne lenne tisztában a Macskák történetével.