Magyar alkotógárda mutatja be A varázsfuvolát Malmőben

A rendező Ascher Tamás, a jelmezeket Szakács Györgyi, a díszletet Khell Zsolt, a fényeket Bányai Tamás tervezte.

TK
2013. 03. 13. 11:17
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Az opera különös műfaj, bár már volt közönségtalálkozónk, sajtótájékoztatónk, amelyeken eljátszottunk egy-egy rövid részletet, az utolsó építőkockák csak ezekben a napokban kerülnek a helyükre. Egy prózai előadás szerves fejlődéssel valamilyen mértékben elkészül a főpróbák idejére. Az opera másként működik, az épülő falban még akadnak lyukak, ezt a világon mindenhol így tapasztaltam, itt kicsit erősebben” – mondta az MTI-nek Ascher Tamás, aki ezért az énekeseket, bár remekül dolgoznak, újra és újra visszahívja a próbaterembe, friss motivációkat keresve.

„Nyilván azért magasabbak az igényeim, mert A varázsfuvola valójában daljáték, amelyben sok a szöveg. Az előadás természetesen német nyelvű lesz. A prózát radikálisan meg szokták húzni, én nem teszem; nem azért, mert prózai rendező vagyok, hanem mert a darab rendkívül komplikált, ha bizonyos szövegek nem hangzanak el, nehéz megérteni” – magyarázta.

Néhány évvel ezelőtt egy színművészeti egyetemi osztállyal vizsgaelőadásképp rendezte meg A varázsfuvolát Ascher Tamás, s elárulta, akkor ismerte meg igazi mélységében a darabot. „A mű példázata akkor érvényesül, úgy lélekbe markoló, ha értjük a történetet, ha ismerjük a téteket, milyen kockázatok között megy előre a cselekmény.”

Az opera nemzetközi műfaj, a kettős szereposztásban az egyik Sarastro a híres német basszus, Reinhard Hagen, az egyik Éj királynője magyar, Miklósa Erika, a másik norvég, Hege Gustava Tjonn – fűzte hozzá Ascher. „A svédországi Malmőből a hídon 15 perc alatt Koppenhágába jutunk, és ide meg sereglenek a német operabarátok.”

„Számomra az a fontos, hogy a mű mindkét rétege megjelenjen, de egyik se nyomja el a másikat. Mutatkozzon meg a fennköltebb: a megrázó éjszakai oldal, a halálközeliség, a félelem attól, hogy elvész a hősök személyisége, ha rosszul döntenek, és Papageno alakján át Mozart hülye kispolgár énje, mohósága, a 200 éves bécsi kabaré hangvétele. Állandóan ellenpontozza egyik a másikat” – részletezte a rendező.

Nem ízlése ellen való egy modernizált előadás, de most nem tudja másként látni A varázsfuvolát, mint hátborzongató mesét. Ám nem naturalisztikus módon: három nagy forgó elem jeleníti meg valamennyi helyszínt, különleges fényviszonyok között. „Nem aktualizáltam, a lehető legtávolabbra vittem az előadást” – hangsúlyozta.

„Mindig jóban vagyok a karmesterekkel, nagyszerűen dolgoztunk például Vajda János operájában, a Karnyónéban Selmeczi Györggyel. Sajnálom, hogy csak az utolsó tíz napban van velünk Leif Segerstam. Nagyszerűen inspirálja a zenekart, csodálatos temperamentumú ember, akire a skandináv higgadtság nem jellemző. Okkal tartják korunk egyik kiemelkedő egyéniségének” – mondta Ascher Tamás.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.