Az említett film Hubay Cebrian Andor norvég származású feleségének, Edle Astrup Hubay Cebrian Budapesttől Estorilig – Töretlen akarattal című regénye alapján készül majd el. A családregény szerzője gazdag norvég családban látta meg a napvilágot a huszadik század első évtizedében. Később újságíróként szerzett nevet. Egy meghívás nyomán jutott el Budapestre. Magyarország valósággal lenyűgözte, majd megismerkedett a neves zeneszerző és hegedűvirtuóz Hubay Jenő fiával, a művészettörténészként és festőként is elismert Andorral, akivel egymásba szerettek és összeházasodtak. Idillinek mondható életüket a második világháború forgatta fel, és kénytelenek voltak saját bőrükön megtapasztalni a német megszállás, a zsidóüldözés majd a szovjet bevonulás borzalmait. A család az ötvenes évek elején Portugáliában talált ismét otthonra, ahol az erős akaratú norvég asszony segítségével a semmiből teremtették újra az életüket.
Ha minden jól halad, akkor 2013 végén, 2014 elején kezdődhetnek el a Töretlen akarattal című film munkálatai, aminek költségeit a szakemberek 26 millió dollárra saccolják. Többek között ez hangzott el a keddi sajtótájékoztatón, ahol Hubay Cebrian László, Hubay Jenő unokája mellett jelen voltak a film producerei és forgatókönyvírói is. A Portugáliában élő Hubay Cebrian – aki korábban a Disney spanyolországi és portugáliai igazgatója volt, napjainkban pedig a magyar és ibériai kereskedelmi kapcsolatok felvirágoztatásán dolgozik – elmondta: a filmiparban töltött évek megtanították arra, ne elégedjen meg a középszerrel, ezért nyert meg az ügynek számos elismert hollywoodi szakembert. Producerként Mitchell Peck és Darin Dusan állnak a filmterv mögött, előbbi többek között a Superman visszatér című mozival tette le a névjegyét az álomgyárban, míg utóbbi szakembert Hubay Cebrian a Disney-nél folytatott közös munka során ismerte meg. A forgatókönyvet Allan Loeb és Greg Pritikin jegyzik majd. Loeb korábbi munkái közül a Kellékfeleség, valamint a Mindörökké rock című filmeket ismerheti a moziba járó közönség, Pritikin a Bábu című, Alan Brody főszereplésével készült film forgatókönyvével dicsekedhet. A sajtótájékoztató után beszélgettünk Hubay Cebrian Lászlóval és a film két forgatókönyvírójával.
– Nem tart attól, hogy túlságosan is hollywoodias film készül majd a családja történetéből?
– Hubay Cebrian László: Nem hiszem. Jól ismerem Hollywoodot, és pont ezért szeretném, hogy végre legyen egy olyan történet erről az országról, ami profi módon van elmesélve. Amikor Portugáliában vagy más országokban beszélek az itteni eseményekről, senki nem tudja, miről van szó. Azt hiszik, hogy önként választottuk az orosz megszállást és a kommunizmust. Ez a történet segíthet abban, hogy megismerjék az igazságot mindezzel kapcsolatban. Magyar sztori, még a portugál szál is ebből a szemszögből van bemutatva. A portugáloknak nagyon sokat köszönhetünk egyébként. Azért döntöttem úgy, hogy amerikai szakemberekre bízom a filmet, mert ők a legjobbak. Ez nem csak a Hubay család története, ez milliók története, ezért joggal tarthat majd számot a nemzetközi közönség érdeklődésére is.
– Kivételes családba született, nagyapja, Hubay Jenő európai hírű zeneszerző és hegedűvirtuóz volt. Az ő alakja mennyire kap helyet majd a készülő filmben?
H. C. L.: – Még nem tudjuk. Ez a forgatókönyv alakításától is függ, egyelőre még a kutatómunka folyik. Engem is érnek egyébként meglepetések, sok olyan tény és esemény kerül elő a családommal kapcsolatban, amikről én se tudtam korábban.
Hubay Cebrian László
Fotó: Béres Attila
– Milyen ember volt Hubay Jenő?
H. C. L.: – Nagy magyar volt, aki mindig a hazája érdekeit tartotta szem előtt, és azon dolgozott, hogy a tehetséges magyar művészeket megmutassa a világnak és népszerűsítse a magyar zenét. A kommunizmus alatt aztán letiltották a műveit, ezért most újra fel kell fedezni. Meg kell mutatni a világnak, ki is volt ő, hiszen ebben a teremben, ahol ülünk (a Hotel Victoriában található Hubay Jenő Zeneteremről van szó – a szerk.), megfordultak hírességek, királyok, a legnagyobb zenészek az ő meghívására.
– Ön 1952-ben, kétévesen hagyta el családjával együtt Magyarországot. Hogyan alakult a későbbi kapcsolata a szülőföldjével?
H. C. L.: – Mindig magyarnak éreztem magam. Édesanyám ugyan norvég volt, de ő is magyarnak érezte magát szerintem. Otthon magyarnak neveltek minket a nővéremmel. 1973-ban tértem vissza először Magyarországra. Kocsival érkeztem, egyedül, édesapám halála után, mert ő nem akart visszaengedni. Amikor átléptem a határt, azt éreztem, itthon vagyok. Ha nem lett volna egy fantasztikus portugál feleségem, végleg vissza is telepedtem volna.
– A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy szülei szerelme kivételes volt. Mit értsünk ez alatt?
H. C. L.: – Ha nem lett volna édesanyám, akkor édesapám nem bírta volna átvészelni a menekülést. Ez a film az édesanyám története lesz majd, az ő kivételes akaraterejéről fog szólni. A Portugáliában élő magyar ismerőseink, köztük a Horthy család tagjai vagy a Csekonicsok, Esterházyak, felemlegették, hogy sosem hallották a szüleimet panaszkodni.
– Úgy nyilatkoztak, hogy a film a tervek szerint máshogy mutatja majd meg a második világháború eseményeit, mint ahogy azt Hollywoodban megszokhatták. Mit jelent ez pontosan?
Greg Pritikin: – Számomra ebben a projektben az a legvonzóbb, hogy a háborút és a háború utáni időszakot egy kivételes család szemüvegén keresztül mutatja be. Egy arisztokratikus, gyarapodó családot ismerhetünk meg, akik hirtelen mindent elveszítettek, majd képesek voltak újjáépíteni az életüket. Hihetetlen dolog egy ilyen család perspektívájából látni a háborút, vagy egy olyan épületéből, amiben most ülünk. Nem a háború történetén keresztül mondjuk el a család történetét, hanem éppen fordítva: az ő küzdelmeiken keresztül ismerhetjük meg a világégés eseményeit. A megszokott filmes példákkal szemben ráadásul nem egy zsidó családról vagy egy katonacsaládról van szó, hanem egy olyan szemszögről, amit nem igazán ismertünk korábban. Biztos sok amerikai néző számára hat majd a meglepetés erejével például az, hogy a bevonuló oroszok egyáltalán nem voltak jó emberek.
– Mennyire fura helyzet az, hogy együtt dolgoznak azzal, akinek ez a történet a személyes, családi története?
Allan Loeb: – Hát, ezt majd meglátjuk. László pedig készülhet arra, hogy fel kell vennie a kesztyűt (nevet).
Greg Pritikin (balról a második) és Allan Loeb (jobbról a második) forgatókönyvírók
Fotó: Béres Attila
– Mennyire szűri át magán az adott történetet a forgatókönyvíró, és mennyire engedheti meg, hogy hasson rá érzelmileg?
G. P.: – Nem lennénk itt, ha a történet nem fogott volna meg bennünket.
A. L.: – Nagyon sok történet jut el hozzám, de csak nagyon kevés akad, amivel ténylegesen elkezdek foglalkozni. Olyan történetnek kell lennie, ami tényleg megragad. Ez egy ilyen történet.
– Mi volt, ami igazán megérintette önöket a történet olvasásakor?
G. P.: – Két ilyen momentum is volt. Az egyik, látni a fotót a Dunáról és a lebombázott hidakról. A másik kép, ami bevillan a könyvből, egy csodálatos palota Budapest közepén, amibe belezuhant egy vadászrepülő. Ez a két kép komolyan hatott rám.
A. L.: – Nekem a regény írójának, vagyis Edle Astrup Hubay Cebriannak a karaktere volt a meghatározó. Egy olyan nőről beszélünk, aki minden körülmények között előre halad. Ő jelképezi a címben szereplő töretlen akaratot. Olyan nő, aki mindig a férje mellett állt, és akiben rengeteg szeretet volt. Van valami felszabadító ebben a női vonatkozásban, ezért is választottuk az ő szempontját elsődlegesnek. Sok tipikus hollywoodi film ugyanis nem a legjobb színben tűnteti fel a nőket.
– Elképzelhető, hogy kelet-európai rendezőt kérnek fel a munkára?
A. L.: – Biztos vagyok benne, hogy a rendező kiválasztásakor minden fontos szempont előkerül majd. Eddigi tapasztalataim alapján a rendező kiválasztásakor a következők az elsődleges szempontok: ki alkalmas arra, hogy az adott történetet elmesélje, ki lesz az a rendező, aki odavonzza a legalkalmasabb szereplőket, ugyanakkor képes profi munkát végezni az időkeretet és a költségvetést szem előtt tartva. Persze az is fontos, hogy képes legyen életre kelteni a forgatókönyvet és legyen személyes kapcsolódása is a sztorihoz. Mindezek az elvárások együtt érvényesülnek a kiválasztás során. Nagyon kényes folyamatról beszélünk.
– Magyarországon is forgatnak majd?
G. P.: – Remélhetőleg a film túlnyomó részét Magyarországon fogjuk majd forgatni. Egyáltalán nem számolunk azzal, hogy az Egyesült Államokban forgassunk.
