„Pompeji és Herculaneum átlagos városok voltak, ám az őket elpusztító természeti katasztrófa már korántsem mondható annak – mutatott rá Vanessa Baldwin, a kiállítás kurátorasszisztense. – Tragédia volt, azonban megőrizte számunkra a városokat.”
A Life and Death in Pompeii and Herculaneum (Élet és halál Pompejiben és Herculaneumban) című tárlat csütörtöktől egészen szeptember 29-éig várja a látogatókat, és már most jó úton halad afelé, hogy a múzeum eddigi történetének egyik legsikeresebb kiállítása legyen. Ez idáig több mint ötvenezer elővételes jegyet vásároltak rá, s várhatóan még szélesebb közönséghez eljut júniusban, amikor országszerte több száz filmszínházban fogják élőben közvetíteni a helyszínen forgatott műsort.
A kiállításon szereplő mintegy 450 tárgy nagy része még soha nem hagyta el Olaszországot. A tárlat egyedülálló betekintést enged a városok lakóinak mindennapjaiba: mozaikok, festmények, elszenesedett bútorok és ételek maradványai árulkodnak egy pezsgő világról, amelynek fogalma sem volt a közeledő katasztrófáról. A látogatók szemügyre vehetik egy vagyonos lakó házát – a bejárattól az előcsarnokon, a hálószobákon, a konyhán és kerten át egészen az árnyékszékig –, és egy ókori pöcegödör tartalma (az ürülékes zacskók mellett törött agyagkorsók, elhasznált lámpák, parfümösüvegek, érmék és ékszerek) is feltárul az érdeklődők előtt.
Kétezer éves fazekak, elegáns tálalóedények, egyszerű terítékek és faeszközök árulkodnak egykori használóik mindennapjairól. A kiállított elegáns éjjeliszekrény és bölcső nem sokban különbözik a ma használt változatoktól. A vulkáni hő az ételek egy részét – kenyeret, gabonát, datolyát és gránátalmát – is megőrizte. A leletek gazdagon díszített, színes világról árulkodnak, ahol a falakat és padlókat mozaikkal rakták ki, és növényeket, állatokat, valamint gyakran erotikus pózban megörökített embereket ábrázoló festményekkel ékesítették. A tárlaton szép számmal akadnak fallosszal díszített tárgyak – szobrok, építmények, talizmánok, szélharangok – és olyan erotikus műalkotások is, amelyek még az ásatásokat végző 18. századi európaiakat is sokkolták.
A kiállítás számos meglepetéssel szolgál: a látogatók megtudhatják, hogy Pompeji és Herculaneum korántsem voltak annyira tipikus római városok, mint gondolnánk. A helyiek egy része görögökből vagy más népek leszármazottaiból állt, és a lakók több mint fele rabszolga vagy felszabadított rabszolga volt. Utóbbiak a társadalom jelentős részét alkották, és saját üzlettel, tulajdonnal rendelkeztek. Jelentős szerep jutott a nőknek: saját vagyonuk lehetett, és részt vehettek az üzleti életben, de nem volt szavazati joguk, és nem dolgozhattak közhivatalban.
A városok hirtelen pusztulása elkerülhetetlenül szomorú árnyékot vet a kiállításra, amelyen a vulkáni porral borított lakosok gipszből kiöntött lenyomata is helyet kapott. Nem tudni pontosan, hogy hányan vesztették életüket a Vezúv kitörésekor, de a régészek ez idáig 1500 holttestet találtak a két városban, amelyek még mindig nincsenek teljesen feltárva. Herculaneum kétharmada, Pompeji egyharmada továbbra is arra vár, hogy a régészek munkájának közvetítésével elmondhassák történetüket a jelenkor embereinek.
