A TED-konferenciát (Technology, Entertaiment, Design) először 1984-ben rendezték meg az Egyesült Államokban egyfajta gondolatfrissítő céllal. A meghívott előadók, az egyes tudomány- és technológiai területek nagynevű képviselői tizennyolc percet kapnak arra, hogy közvetlenül és frappánsan összefoglalják, mivel is foglalkoznak, progresszív gondolkodóként hogyan szolgálják a világ fejlődését, milyen problémák, gondolatok foglalkoztatják őket. A TED-konferenciákon az elmúlt évtizedek alatt olyan személyiségek adtak már elő, mint Bill Gates, Bill Clinton, Al Gore, Richard Dawkins vagy épp Bono. Egy évben kétszer kerül sor négynapos TED-konferenciára: a TED-Longbeachre februárban Kaliforniában és a TEDGlobalra júliusban Oxfordban.
Gyurkó Szilvia szerint az erőszak kommunikációs jel, amit ugyanúgy megtanulnak a gyerekek, mint kimondani azt, hogy anya vagy apa
Fotó: TEDxDanubia
2009-ben hívták életre a TEDx licencalapú, önálló szervezésű, TED-szellemiségű eseményeket. A TEDxDanubiát először 2010 januárjában rendezték Budapesten. Három év alatt a magyar változat nagyjából kinőtte gyermekbetegségeit, és professzionális szintre fejlődött. A pénteken lezajlott eseményt most a határátlépés jegyében rendezték meg, és mivel a múlt nyelvezetén keresztül nem érthetjük meg a jelent, és nem építhetjük fel a jövőt, így közel húsz, világhírű előadó kereste a választ arra, hogy miként haladhatjuk meg a jelen technológiai és társadalmi korlátait, miként lépjünk át önmagunkon, a megszokásainkon, és miként romboljuk le a sztereotip gondolatainkat. Sokszínű, egymástól igencsak eltérő előadások követték egymást: voltak innovatív kutatók, akik szakmai sikereikről, kutatási területükről számoltak be, valaki inkább a munkájához kapcsolódó személyes, megrázó élményt osztott meg a közönséggel, két fiatal klasszikus zenész és Bartha Márk Defa art beatboxer pedig a zenéhez, a hangokhoz való viszonyunkon próbált bő negyedóra alatt változtatni.
A tudóstársadalom legnevesebbjei adták egymásnak a mikrofont: Benjamin Allanach a genfi illetőségű CERN részecskefizika-kutatója a kutatásai középpontjában álló Higgs-bozonról és a sötétanyagról, Koart von Mensvoort, az amszterdami Next Nature Alapítvány vezetője pedig az emberiség–természet–technológia különleges háromszögéről beszélt: arról, hogy a természetet ma már nem statikus entitásként, hanem dinamikus, folyamatosan változó és új értelmet nyerő létezőként lehet értelmezni. Aubrey de Grey, a SENS kutatási igazgatója egy ép ésszel kevéssé felfogható témát tárt fel a hallgatóság előtt: az idősödés, vagyis a test újrastrukturálásával a már meglévő testi károsodások visszafordíthatóak. Paul Lacourbe, a CEU Business School tanára Kína jelenlegi szárazföldi kereskedelmi térnyeréséről tartott előadást: az Új Selyemút óriási hálózat, amely Ázsiát és Európát kapcsolja össze vasúttal, autópályákkal és energiavezetékekkel. A legfontosabb központja Kínában Csungking, és egészen a Németország nyugati határánál fekvő Duisburgig tart, az áruk két hét alatt érnek el a célállomásra. Az Új Selyemútnak köszönhetően Lacourbe szerint a trafalgari csata mai napig tartó hatása, az angolszász dominancia radikálisan csökkenhet.
A TED ars poeticája, hogy felmutassa azokat a gondolatokat, amelyeket érdemes terjeszteni. Nermeen Shaikh, a hangsúlyozottan független médiaként működő Democracy Now! műsorvezetője ennek jegyében az iraki háború tízéves évfordulója kapcsán beszélt, szerinte mindenhol a világon hallgatunk arról, milyen barbár alapokon is nyugszik a demokrácia, ami csupán csak nevében tűnik annak. A szegények, az éhezők, az áldozatok arctalanul léteznek, némaságra vannak ítéltetve mind a mai napig. Shaikh szerint az emberiség közös feladata, hogy minden egyes elhallgatott történetet nyilvánosságra hozzon, kizárólag így van lehetőség arra, hogy civilizációnk valódi demokráciává válhasson. Ezt követően lehet feltenni azt a kérdést, hogy milyen világot is hoztunk létre.
A jövő ígéretei a gyermekek. A jelenben, gyermekeinket nevelve határozzuk meg az emberiség elkövetkező évtizedeit, évszázadait. Épp ezért alapjaiban kell megváltoztatni a felnőttek gyerekekhez való viszonyát. Gyurkó Szilvia, az UNICEF Magyar Bizottság gyermekjogi igazgatója misszionáriusként arra esküdött fel, hogy segíti a gyermekek ügyeinek megfelelő megjelenését a médiumokban és hogy megváltoztassa a gyermek-felnőtt viszonyrendszert. Szerinte újfajta partnerséget kell létrehozni annak érdekében, hogy mindenki számára vállalhatóan működhessenek a társadalmak. Megdöbbentő tény, hogy Magyarországon a szülők kétharmada veri a gyermekét. Ha a gyermek úgy nő fel, hogy nem tudja, hogy az ő teste szentség, ha pont az, akinek óvnia és gondoskodnia kellene róla, olyan mérhetetlenül megsérti ezt a szentséget, akkor a gyermek felnőtt fejjel nem lesz mások szükségletei iránt nyitott és elfogadó. Hozzátette: az erőszak kommunikációs jel, amit ugyanúgy megtanulnak a gyerekek, mint kimondani azt, hogy anya vagy apa. A másik problematikus pont Gyurkó Szilvia szerint az oktatás, hiszen pont az életre, a kihívások megválaszolására nem készíti fel a gyermekeket az intézményrendszer.
Sárvári György pszichológus, a magyar vízilabda-válogatott coachingja is a sémák leküzdéséről beszélt: hogy a megszokások helyett a teremtésre fókuszáljunk. A londoni olimpián Antal Dóra a döntő ausztrál–magyar meccsen az utolsó tíz másodpercben elképesztő lelkierőről tett tanúbizonyságot. Egyedüli volt, de a legvégsőkig hitt abban, hogy minden lehetséges. Erőss Zsolt hegymászó pedig önmaga korlátait legyőzve, szörnyű balesete és lábamputációja után is keresi a saját kérdéseire a válaszokat – igaz, ő mindezt nyolcezer méter felett teszi.
