Furcsa kettősség van az emberben akkor, amikor végre itt a tavasz, az igazi, és itt ülünk a Millenáris egyik legsötétebb nagytermében, kint ragyog a nap, hát a terem is csak háromnegyedig telik, pedig nem más miatt vagyunk itt, minthogy fogadjuk az idei, jubileumi nemzetközi könyvvásár díszvendégét, Olaszországot, valamint hogy láthassuk a friss Budapest nagydíjas Michel Houellebecq francia írót.
Áder János köztársasági elnök köszöntőlevelét Szakonyi Péter, a rendezvény sajtófőnöke olvasta fel, miután a firenzei konzervatórium három kiválósága hangolta rá a közönséget az eseményre: „Csak az ember olvas” – idézte Áder a levél elején Márai Sándort, aki Olaszországban is igen népszerű. A köztársasági elnök szerint a fesztivál huszadik születésnapja bizonyíték arra, hogy a könyv megünneplése művelt nemzethez való cselekedet, ahogy fogalmazott, a magyar emberek várják a jó könyveket: kultúrára éhes európai nemzet vagyunk. Külön köszöntötte az olasz vendégeket, továbbá dicsérte a magyar fordításirodalmat, amelynek tulajdonképpen köszönhető a könyvvásár. Végül jó olvasást, jó könyveket kívánt.
Halász János kultúráért felelős államtitkár Rómában járt múlt héten, hiszen idén magyar–olasz kulturális évad zajlik. „Közös a csizmánk” – idézte Halász az évad szlogenjét, majd elmondta, hiába a digitalizáció, így is keveset olvasunk, ezért a kulturális tárca új programon gondolkodik, amelyben a társadalom minden tagját meg szeretnék szólítani. Ebben együttműködésre szólította fel a könyvszakmát, bár a programról részleteket nem árult el.
Maria Assunta Accili Sabbatini, Olaszország magyarországi nagykövete beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a könyvekben a tudás alapjait ünnepeljük, majd Olaszország eredményeit méltatta a könyv múltjában. Tisztelettel adózott a könyvszakma minden résztvevője előtt, és felvetette, hogy lehetséges, az írást ugyan a jövőben nem fogják a tudás hordozójaként használni, de ma még ez a civilizációnk és gazdaságunk alapja. Csodatevőknek nevezte a könyvszakma résztvevőit, és kiemelte, hogy hálásaknak kell lennünk nekik, ugyanis meghatározzák a társadalmunkat, lehetővé teszik a tömegek oktatását és tágítják az intelligencia horizontját. Beszédét úgy zárta, hogy érdemes tehát a könyvekért dolgozni.
Rövid szünet után színpadra lépett a nagydíjas Houellebecq, akit Forgách András kérdezett. Kiderült, hogy Houellebecq számára fiatal korában nem volt vonzó a francia regény, ugyanis az informatika területén dolgozott, kevés szociális érzékenység vette körül, ezért kezdte pályafutását versekkel. A két műfaj között szerinte hatalmas a különbség: regényíróként mindennap írni kell valamit, és nagy kihívást jelent a kiadók számára, hogy versesköteteket jelentessenek meg, ugyanis a demokratikus-liberális társadalom jobban szereti a regényeket, mint a költészetet. Houellebecq szerint a költészet arra való, hogy a személyes sorsokkal konfrontálódjunk, a regény pedig arra, hogy személyes sorsokat ábrázoljunk. „Mindig sorban kell engem olvasni, és azt hiszem, ez mindenki másra igaz: a korábbi tökéletlenségek vezetnek a következő regényekhez” – mondta. De most visszatért a költészethez, Franciaországban április 17-én jelent meg az új kötete, amelyből már mostanra szlogenekké váltak bizonyos mondatok. Ehhez szerinte az kell, hogy elképzeljük, a könyv után meghalunk, és az elég jó motiváció. Forgách kérdését egyszer még ki is javította: a halál és szexualitás helyett a gyász, valamint a szeretet szavakat használta.
Erre az estére a francia író otthon hagyta hát botrányhős mivoltát, igaz, rágyújtott a színpadon, azonban rögtön elmondta, hogy elektromos cigaretta van a kezében: vidám volt, nyugodt, úgyhogy a formális sötétségbe behozott egy kis napfényt odakintről. A kellemes, filmek világát is megjáró beszélgetés után végül Budapest Főváros Önkormányzata és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése díját Csomós Miklós oktatásért és kultúráért felelős főpolgármester-helyettes adta át Michel Houellebecq-nek, laudációt pedig Bartis Attila mondott.
