Furcsa kettősség van az emberben akkor, amikor végre itt a tavasz, az igazi, és itt ülünk a Millenáris egyik legsötétebb nagytermében, kint ragyog a nap, hát a terem is csak háromnegyedig telik, pedig nem más miatt vagyunk itt, minthogy fogadjuk az idei, jubileumi nemzetközi könyvvásár díszvendégét, Olaszországot, valamint hogy láthassuk a friss Budapest nagydíjas Michel Houellebecq francia írót.
Áder János köztársasági elnök köszöntőlevelét Szakonyi Péter, a rendezvény sajtófőnöke olvasta fel, miután a firenzei konzervatórium három kiválósága hangolta rá a közönséget az eseményre: „Csak az ember olvas” – idézte Áder a levél elején Márai Sándort, aki Olaszországban is igen népszerű. A köztársasági elnök szerint a fesztivál huszadik születésnapja bizonyíték arra, hogy a könyv megünneplése művelt nemzethez való cselekedet, ahogy fogalmazott, a magyar emberek várják a jó könyveket: kultúrára éhes európai nemzet vagyunk. Külön köszöntötte az olasz vendégeket, továbbá dicsérte a magyar fordításirodalmat, amelynek tulajdonképpen köszönhető a könyvvásár. Végül jó olvasást, jó könyveket kívánt.
Halász János kultúráért felelős államtitkár Rómában járt múlt héten, hiszen idén magyar–olasz kulturális évad zajlik. „Közös a csizmánk” – idézte Halász az évad szlogenjét, majd elmondta, hiába a digitalizáció, így is keveset olvasunk, ezért a kulturális tárca új programon gondolkodik, amelyben a társadalom minden tagját meg szeretnék szólítani. Ebben együttműködésre szólította fel a könyvszakmát, bár a programról részleteket nem árult el.
Maria Assunta Accili Sabbatini, Olaszország magyarországi nagykövete beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a könyvekben a tudás alapjait ünnepeljük, majd Olaszország eredményeit méltatta a könyv múltjában. Tisztelettel adózott a könyvszakma minden résztvevője előtt, és felvetette, hogy lehetséges, az írást ugyan a jövőben nem fogják a tudás hordozójaként használni, de ma még ez a civilizációnk és gazdaságunk alapja. Csodatevőknek nevezte a könyvszakma résztvevőit, és kiemelte, hogy hálásaknak kell lennünk nekik, ugyanis meghatározzák a társadalmunkat, lehetővé teszik a tömegek oktatását és tágítják az intelligencia horizontját. Beszédét úgy zárta, hogy érdemes tehát a könyvekért dolgozni.