Az 1937-ben készült, Kék ruha egy sárga karosszékben című festmény az Oslo közelében lévő Henise Onstad Művészeti Központ falán lóg azóta, hogy az intézmény 1968-ban megnyitotta kapuit Niels Onstad tehetős gyűjtő és neje, az olimpiai bajnok műkorcsolyázó Sonja Henie adományának hála.
A múzeum igazgatója, Tone Hansen szerint a központ egészen addig nem tudott arról, hogy a festményt a nácik elkobozták, míg a londoni székhelyű Art Loss Register 2012-ben nem értesítette erről. Onstad „jóhiszeműen” vásárolta meg az alkotást 1950-ben az Henri Benezit Galériától Párizsban – mutatott rá Hansen, hozzátéve, hogy a Benezit galériával kapcsolatban nem voltak olyan feljegyzések, amelyek szerint kollaborált volna a nácikkal, mint ahogy azt sok más galéria tette.
A kép egykor Paul Rosenbergé, a háború előtti Párizs egyik legbefolyásosabb műkereskedőjéé volt. A férfi jó barátságban volt nemcsak Matisse-szal, hanem Picassóval is. A Kék ruhát közvetlenül Matisse-tól vette meg 1937-ben, és még abban az évben kiállította. Aztán jött a háború, amelyet Rosenberg New Yorkba menekülve élt túl. Az Egyesült Államokban újraépítette kereskedését, és hadjáratot indított a nácik által elkobzott több mint 400 mű, többek közt a Matisse-festmény visszaszerzésére.
Az Art Loss Register igazgatója szerint a szóban forgó kép esete egyértelmű, a dokumentumok teljesen világosak. Chris Marinello időhúzással vádolja a norvégiai múzeumot. „A bizonyítékok elegendőek, egyszerűen nem akarnak pontot tenni az ügyre” – mondta.
Rosenberg 1959-ben meghalt, családja azonban befolyásos maradt: fia, Alexandre háborús hős volt, majd elindította saját műkereskedését. Paul Rosenberg leszármazottai között van Anne Sinclair neves francia újságíró, Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap bukott vezérének volt neje, valamint egy másik unoka, Marianne Rosenberg ügyvéd. Utóbbi leszögezte, vissza kívánják szerezni azt, amiről úgy gondolják, hogy az övék.
A múzeum jogi képviselője, Kyre Eggen ugyanakkor hangsúlyozta, fontos szerepe van annak, hogy Onsted jóhiszeműen vette meg a festményt. A norvég törvények értelmében ugyanis, ha valakinek több mint tíz éve van így a birtokában egy alkotás, az válik a jogos tulajdonosává.
Ez az álláspont viszont szembemegy a nácik által elkobzott javak visszaszolgáltatásának elveit szabályozó nemzetközi megállapodással, amelyhez Norvégia is csatlakozott, és amely kimondja, hogy az ilyen esetekben gyors és méltányos megoldást kell találni. Ennek szellemében a Rosenberg család 1999-ben már visszaszerezte Matisse egy képét a Seattle Art Museumtól.
Eggen viszont azt állítja, Rosenberg maga adta el a Kék ruhát 1946 és 1950 között. Marianne Rosenberg visszautasítja ezt, és az ő álláspontját támasztja alá az Art Loss Register dokumentációja is. Ezek szerint Paul Rosenberg 1946-ban értesítette a francia hatóságokat a Matisse-mű eltűnéséről, családja pedig 1958-ban sorolta fel a hiányzó darabok között.
