Fullajtár Andrea tavaly részt vett a stockholmi Bergman-fesztiválon, ahol a Mitos21 elnevezésű nemzetközi színházi szervezet mindegyik tagországának színháza, köztük a Katona József Színház is készített egy etűdöt a családon belüli erőszakról. A kiindulópont Éléonore Mercier Összeverve című könyve volt. A könyv szerzője éveken át egy segélyszervezet telefonos munkatársaként dolgozott, napi nyolc-tíz-tizenkét órában próbált segítséget nyújtani a kétségbeesett helyzetbe került embereken. Éléonore minden telefonáló első mondatát lejegyezte, később ebből született meg a „szabadversekből” álló kötet. Orlai Tibor, az Orlai Produkciós Iroda vezetője hallva erről a projektről, rögtön megkereste Fullajtár Andreát, hogy szeretne egy saját, tabudöntögető produkciót is létrehozni, hiszen a magyar társadalom számára is radikális figyelemfelhívásra van szükség: minden ötödik órában halálos áldozata van a családon belüli erőszaknak. Ha nem is beszélünk róla, bárkivel bármi megtörténhet; az erőszak bármilyen formában felütheti a fejét: lehet férfiból bántalmazott, gyermekből agresszív felnőtt, a bántalmazók jelentős százaléka pedig maga is bántalmazott volt gyerekkorában.
Bozsik Yvette rendezőnek és a színészeknek – Fullajtár Andrea mellett Rába Roland, Mórocz Adrienn, Vati Tamás, Samantha Kettle és Valencia James tűnik fel az előadásban – az a céljuk, hogy a Minden ötödik órában című előadással a családon belüli erőszak legtöbb megnyilvánulását felmutassák, hogy szembesítsék a nézőt azzal, hogy a fizikai agresszió mellett a lelki terror is erőszak-kategóriának számít.
– Az előadás a figyelemfelhívás szándékával született meg, megpróbáljuk elgondolkodtatni az embereket. Sokan sokáig nem tudják, hogy bántalmazottak. Az alá-fölérendeltségi viszony egy állandó változó, élethelyzettől, múltbeli tapasztalatoktól, hangulattól függ, éppen ki mikor kerül a másik fölé, vagy épp próbálja elnyomni a másikat. Ezért mutatunk fel több történetet, mindet különböző szemszögből. Legtöbb esetben ugyan nő vagy gyerek az áldozat, de egyre több férfi is elszenved ilyen helyzeteket. Az előadást nem lehet műfajilag kategóriákba sorolni, nincs konkrét története, történettöredékek rajzolódnak ki a néző előtt. Nem az erőszak naturális bemutatása a célunk, nem akarunk naturalisztikus verésekkel sokkolni. A célunk, hogy a sztereotípiákat félretéve a valósággal szembesüljünk, szembesítsünk, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy hány elhallgatott történet nyomja az emberek lelkét. Magad vagy az ismerősöd biztosan küzd ezzel – mondja Fullajtár Andrea a darab kapcsán, aki maga is játszik bántalmazottat és bántalmazót, nőt és férfit, de még sorozatgyilkost is.
Éléonore Mercier írása mellett magyar dokumentumok is vannak az előadásban: a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) segítségével bírósági peranyagok, jegyzőkönyvek és egyéb dokumentációk, önvallomások szövegei is beépültek. A szövegrészeket Szabó-Székely Ármin dramaturg állította össze, a valós dokumentumok mellett Ingmar Bergman filmjének, a Fanny és Alexandernek egy jelenetét, de Pipás Pista sztoriját is beépítette a darabba. Pipás Pistát hét ember brutális megölésével gyanúsítottak. Csak bebörtönzésekor derült ki, hogy nő, aki bántalmazott asszonyok férjeit ölte meg.
– Különösen aktuális erről a problematikáról előadást készíteni, mivel a családon belüli erőszak egyáltalán nem számít büntetőjogi tényállásnak, sőt rettentően sokan elfogadják, hogy nőt, gyereket bántalmazni nevelési szándékkal természetes és elfogadható dolog. Bizonyos emberek nem hajlandók tudomásul venni a probléma létezését, és ez elmondhatatlan módon visszaveti a társadalom fejlődését. Úgy vélem, színészként ilyen formán ki kell állni a fontos dolgok mellett, mert rendkívül alulinformált a hétköznapi ember, bármennyire is elveszni látszunk a hírözönben. Nem figyelünk oda azokra a momentumokra, amelyek a mindennapjaink szempontjából fontosak. A lényeg még most is rejtve marad. Tisztában vagyunk vele, hogy egy előadással képtelenség megváltani a világot, de a színház eszközeivel és a magunk módján próbálunk segíteni, utat mutatni, erőt adni – hangsúlyozza a művésznő.
