Az 1924-ben Budapesten született művész 1948-ban települt át az Egyesült Államokba. Előtte a Budapesti Filharmóniai Társaság szólógordonkása és a Magyar Állami Operaház zenekarának első gordonkása, majd az Egyesült Államok több világhírű zenekarának vezető csellistája volt. A Dallasi Szimfonikus Zenekar, a Metropolitan Operaház, majd a Chicagói Szimfonikus Zenekar szólógordonkása lett. A 20. század második felének egyik legkiválóbb gordonkaművészének, a cselló koronázatlan királyának tekintették. 1958-tól haláláig a bloomingtoni Indiana University tanára volt, itt is telepedett le. 1961-ig professzora, 1961-től tanszékvezetője volt az egyetem cselló tanszékének. Az Indianai Egyetem elnöke, Michael McRobbie „a valaha élt egyik legnagyobb csellistaként”, „az egyetem igazi művészóriásainak egyikeként” méltatta az elhunyt zenészt.
Starker János Starker Sándor és Starker Margit szabók gyermekeként született Budapesten, és már kiskorától csodagyereknek számított – írta róla a halálhírét jelentő amerikai internetes portál. Hatévesen kezdett gordonkázni, nyolcévesen már tanítványa volt, 11 évesen pedig már nyilvánosan koncertezett. Ekkor kezdte el zenei tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán.
A klasszikus mesterek, valamint a 20. századi magyar zene alkotásainak kiváló előadója, Bach, Frescobaldi, Brahms, Beethoven, Franck, Hindemith műveinek tolmácsolója. Budapesten is számos hangversenyt adott, az Egyesült Államokban magyar szerzők műveinek bemutatásával, jótékonysági hangversenyekkel, hangszeradományokkal járult hozzá a magyar kultúra terjesztéséhez. Zeneszerzőként saját művein kívül régebbi szerzők szerzeményeinek átirataival is elismerést aratott. „Nevéhez fűződik többek között Kodály Zoltán Szólószonátájának lemezfelvétele, amelyet a csellisták a mai napig etalonnak tartanak. Sok átiratot is készített hangszerére, főleg a hegedűirodalomból, ezzel is sokat tett a gordonka népszerűsítéséért” – mondta róla az MTI-nek Devich János gordonkaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusa.
Starker János élete során több mint 60 lemezfelvételt készített. A hangszerek tökéletesítésével is foglalkozott: széles körben alkalmazzák a zenekari vonós hangszereken az általa kifejlesztett úgynevezett Starker-hidat. 1972-ben George Washington-díjjal, 1986-ban Toscanini-díjjal tüntették ki; a magyar kulturális kormányzat 1983-ban Kodály Érem, 1992-ben Pro Cultura Hungarica Emlékplakett kitüntetésben részesítette. 1998-ban Bach-szólófelvételeiért Grammy-díjat kapott. 2009-ben tiszteletbeli professzorává választotta a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem.
