Érzelmek, bűn és humor filmes útvesztőjében

A hét mozibemutatói közül kiemelkedik az Isten városa Oscar-jelölt rendezője, Fernando Meirelles új, világsztárokkal forgatott filmje.

Fernando Meirelles megdöbbentő, Isten városa című filmje nemcsak azért volt szenzációs, mert őszintén beszélt a Rio külvárosában tapasztalható nyomorról, erőszakról és bűnözésről, hanem mert fantasztikus tehetséggel készült el, s olyan stílust adott a világnak, amelyet azóta is rendületlenül próbálnak utánozni. Meirelles a hírnév hatására válogathatott az elmúlt években az ajánlatok közül, s a bőség zavarát mi sem fejezte ki jobban, mint hogy Az elszánt diplomatával egy remek, a Vaksággal pedig egy gyenge mozit készített. A 360-ban világsztárok (Hopkins, Jude Law és az Oscar-díjas Rachel Weisz) dolgoztak keze alá egy kontinenseket átszelő, összetett moziban. A 360 ugyanis az élet és kapcsolatok körkörösségéről, döntéseink összetettségéről szól, s egyidejűleg igyekszik Amerikát, Nyugat- és Kelet-Európát bevonni a gondolatiságba. Meirelles-nek igaza van abban, hogy Arthur Schnitzler színműve, a Körtánc prímán adaptálható a jelenre és a globalizációs folyamatok ábrázolására, a rendezőnek mégsem sikerül a sok fragmentumot egységesen összetartania.

Mostanában, amikor az animációs filmek töretlenül hódítanak világszerte, jó emlékezni arra, hogy az amerikai túlsúly ellenére versenyképes az európai színtér is. Itt van mindjárt a Tad Jones csudálatos kalandjai, ami spanyol produkció, de ebből a néző vajmi keveset fog tapasztalni – egyrészt a szinkron miatt, másrészt, mert a kivitelezés olyan világszínvonalú, hogy akár hollywoodi is lehetne. Amiben mégis különbözik, az az, hogy a Tad Jonesban báj és lélek van, humora őszinte, története pedig legalább annyira cinikus az amerikai filmekkel szemben, mint amennyire azt gondolnánk, hogy új ötlet híján vált a történet főszereplőjévé egy anti-Indiana Jones. Az egyszeri kőműves mindenesetre kapva kap az alkalmon, hogy egy perui felfedezőúton megvalósítsa gyerekkori álmát, s igazi régész váljon belőle, aki tényleg felfedez valamit. Ahogy a korhatárból is kitűnik, a legkisebbeknek is fogyasztható mozi a Tad Jones, de a felnőttek a mozis áthallások miatt maguk sem fognak unatkozni.

Az első Horrorra akadva 2000-ben készült el, azzal az ambícióval, hogy görbe tükröt állítson a tömegesen a mozikba érkező tinihorrorfilmek elé. A Sikoly, Tudom mit tettél tavaly nyáron és társai mér rég a múlté, de a horrorfilm örökzöld, így Hollywoodban azóta is rendszeresen készülnek az egy-két év eltelt időszakot összefoglaló, szórakoztató darabok. A legfontosabb jellemzője ezeknek a filmeknek a költséghatékonyság, kevés pénzből készülnek, és meglepően sikeresek. Amikor pedig 100 millió feletti bevétellel kecsegtet egy produkció, érthető az álomgyár mohósága. A mostani ötödik részben mindenekelőtt a Mama, a Paranormal Activity-filmek, és a Fekete hattyú van soron, s feltűnik a filmben Charlie Sheen és Lindsay Lohan is − utóbbiak inkább önmaguk szomorú paródiájaként tetszelegnek. 

Ben Drew – zenei művésznevén Plan B – évek óta meghatározó figura a fiatalok muzikális életében. Mint annyian, a zene mellett ő is kacérkodik filmes karrierrel, de egyenlőre érezhetően nagyobb távolságtartással, mint Marky Mark alias Mark Wahlberg. Eddigi legjelentősebb filmszerepe Michael Caine ellenfeleként a Harry Brownban volt, most pedig rövidfilmes rendezés után első játékfilmjének rendezői székében, a kamera mögött kell keresnünk. Mindez nem biztos, hogy lázba hozza a rajongókat. Az Ill Manors egy minimalista költségvetéssel készült brit független film, amelynek több szálon futó cselekményében a városi lecsúszott egzisztenciák életébe nyerhetünk betekintést, drogosok, prostituáltak mindennapjain keresztül.