Mindenféle dühöngő és haragos fiatalok

A Május után a hatvanas évek végére kalauzolja a nézőt, és a francia diáklázadásokat idézi meg kiváló hitelességgel. A diáklázadásokról, a fiatalok dühéről és haragjáról már számos alkotás készült.

A Baader Meinhof csoport

2008-ban készült ugyan, de annál remekebb tálalásban beszélt a Vörös Hadsereg Frakció csoportról A Baader Meinhof csoport című német alkotás. A megtörtént eseményeket feldolgozó filmben az 1960-as évek végén, a hetvenes évek elején Andreas Baader, Ulrike Meinhof és Gudrun Ensslin vezetésével fiatalok egy szakadár csoportja kvázi terrorfrakcióként hirdet harcot a fiatal német demokrácia ellen, és ahogy ők fogalmaznak: a „fasizmus új arca” ellen. A belföldi politikai krízis pedig sosem látott módon mélyül el terrormerényleteik során. Az amerikaiak vietnami politikája és a harmadik világ kizsákmányolása elleni lázadásuk választott eszköze lépi túl a társadalmi szolidaritás kereteit. A Baader Meinhof csoport végig ütős film marad, amelyet Uli Edel rendezett, és többek között Európai Filmdíjra, Oscarra és Golden Globe-ra is jelöltek. A témát szintén feldolgozó, az események előzményéről beszélő Vörös Hadsereg Frakció című mozi ennél sokkal szárazabb és unalmasabb feldolgozás lett.

Zabriskie Point

Michelangelo Antonioni első amerikai filmjében kiderül, hogy a tengerentúli fiataloknak sem volt fenékig tejfel az élet a hatvanas-hetvenes évek fordulóján. Az 1970-es moziban egy egyetemista fiatal együtt vonul társaival egy diákmegmozduláson, amit a karhatalom előbb szétver, de miután lelőnek egy rendőrt, a gyanúsítottá váló srácnak menekülnie kell. Eközben találkozik egy lánnyal, s a számkivetett életbe szivárog be a szerelem, amihez társul a szabadnak lenni életérzése is. Antonioni nem hazudtolja meg önmagát: szerzőisége révén sokkal inkább az ő filmográfiájába illeszkedő és az amerikai filmgyártástól elütő darabot készített a Zabriskie Point-tal.

A hosszútávfutó magányossága

A briteknél sem volt a hatvanas években minden a legnagyobb rendben. Erről a korról és a fiatalokról szólnak a korszak legemblematikusabb filmjei, összeállításunkba vehettük volna akár Tony Richardson 1958-as, Dühöngő ifjúság című alkotását a ragyogó Richard Burtonnal is. Ehelyett inkább Richardson egy 1962-es filmjét emeltük ki, amely Alan Sillitoe príma regényének nem kevésbé jól sikerült filmváltozata. A történet fiatal főhőse lázad a konvenciók ellen, s egy lopást követően fiatalkorúak intézetébe zárják. Itt folytatja rendszerellenes viselkedését, bár a legkülönfélébb eszközökkel igyekeznek őt megtörni és jobb belátásra bírni. Hősünk mégsem szeretne egy tégla lenni a falban, és egy remek futóversenyen sikerül a legfrappánsabban beinteni az őt kivető és meg nem értő társadalomnak. Hogy veszítsünk el egy versenyt, amit könnyedén megnyerhetnénk, s amire intézetünk annyira ácsingózik?

Megáll az idő

1981-ben készült, az 1956-os forradalomból eredeztetett, de a hatvanas évekről szól minden idők egyik legjobb magyar filmje, Gothár Péter Megáll az idő című korszakos mozija. Történetében a hatvanas évek fiataljai, tehetetlenségük s esetlen lázadásuk jelenik meg, egy olyan korban, amikor a fiatalok rövid pórázon voltak fogva az ’56-os események után, s amikor a vasfüggönyön innen a teljes reménytelenség volt a jövőképük. 1963-ban megállt az idő, de néhány fiatal mégis próbálja kezébe venni saját sorsát. És van, akinek a gimiben lázadás, a zugkólaivás nem elég, szeretné megismerni a szabadságot, amit a Nyugat kínálhat számukra.

A vad

Benedek László 1953-ban készítette el az akkor már világsztár Marlon Brandóval A vad című filmet, amellyel megteremtette a motorosbandafilmek úttörő darabját, alkotása pedig jól illeszkedett a lázadó Brando imidzséhez. A vad című mozija fiatalok lázadásáról szól, egészen pontosan motoros bandák társadalom peremén történő rivalizálása és a társadalommal való konfrontációja áll a történet középpontjában. Benedek elsők között kezdett a tengerentúlon filmen a témával foglalkozni, s bár a hatvanas évek végi diáklázadások rétegei természetszerűleg még nem találhatók meg a filmben, illetve hősei valamelyest idősebbek is (legalábbis személyi igazolványuk alapján) a fentebb említett alkotásokhoz képest, mégis olyan korszakos darabról van szó, amely bizton helyet követel magának a vadságról, a lázadó fiatalokról szóló mozik élmezőnyében.