A Colophon Arte kiadó húsvét előtt, a Magyar–Olasz Kulturális Évad eseményeként létrejött tárlata az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) nyitotta a sort idén, amit a közelgő könyvfesztivál megszokott művészkönyves standja és a Székesfehérváron készülődő V. Nemzetközi Művészkönyv Kiállítás követ a hónap folyamán. Lehetőségünk nyílik tehát ezzel a kevéssé ismert műfajjal találkozni, s megismerni a kortárs „künstlerbuch”-ok világát.
A művészkönyv sem nem könyvművészet, sem pedig illusztrált album, bár e két fogalom szoros kapcsolatban áll vele. A művészkönyvek első virágzása Német- és Olaszországban a hatvanas években volt, amikor a magára találó európai képzőművészet újabbnál újabb műfajokat fedezett fel magának. Rendkívül termékeny időszak volt ez, ekkor született a tasizmus, az informel, az arte povera, a performanszművészet – és sorolhatnánk azokat a művészeti formákat, amik mára, ha úgy tetszik, klasszicizálódtak és a képzőművészi kifejezés bevett eszközeivé váltak.
E műfajokhoz hasonlóan a művészkönyv szintén a korai avantgárd művészetben kereste gyökereit. A műfaji előzményeket csakúgy megtaláljuk az irodalom és a képzőművészet határvidékét kutató olasz futuristáknál, mint ahogy a Bauhaus kísérleti műhelyeiben. A második világháború, az iparosodás, a gép kultusza, a modern kor pár évtizedre háttérbe szorította ezt a műfajt, de – párhuzamosan és összefüggésben az iparművészetben szintén tapasztalható „craft revival”-lal – a művészkönyvek révén a neoavantgárd képzőművészet és a hagyományos kézművesség szintézise jöhetett létre.
Hazánkban természetesen ez a történet más szálon futott, mint Nyugaton. Olaszországban valóban volt a könyvművészetnek élő hagyománya, értve ez alatt a könyvkötészet, papírművészet hagyományos, történelmi viharokat is túlélt műhelyeit. Eközben itthon a hatvanas évek a kisipari világ szisztematikus felszámolását eredményezte, és a művészek számára magának a mesterségnek, a technológiáknak a megmentése is a feladatai közé tartozott.
Olasz és német területen hamar galériák és kiadók (mint amilyen a most kiállító Colophon is) specializálódtak a művészkönyvekre, amelyeknek stabil vevőköre is kialakulhatott, így egyes művészek kifejezetten e műfajnak szentelhették teljes életművüket. A hetvenes-nyolcvanas évekre a műfaj saját infrastruktúrával, nemzetközi szervezetekkel, gyártási, terjesztési bázissal rendelkezett, s mondhatjuk azt, hogy meggyökeresedett a művészetben hidat képezve múlt és jövő, ipar és képzőművészet, zene és irodalom között. Kisméretű összművészeti alkotások jöttek létre.
