Veronában született 1528-ban Caliari néven, művésznevét később szülővárosáról kapta. Egy kőfaragómester fia volt és eleinte apja nyomdokain haladt, ám érdeklődése hamar a festészet felé fordult. Tizennégy éves korától egy helyi festőművész, Antonio Badile (későbbi apósa) tanította, első ránk maradt képein – így az úgynevezett Bevilacqua-Lazise oltárképen vagy a budapesti Szépművészeti Múzeumban található Férfiképmáson – az ő hatása érezhető. Ebben az időben erősen hatottak rá az észak-itáliai manierizmus olyan képviselői is, mint Domenico Brusasorci, később Michelangelo és Giulio Romano monumentális festészetének hatása alá került, amit a mantovai dómba festett Szent Antal megkísértése témájú (1552) vászna bizonyít.
Veronesét 1553-ban Velencébe hívták a dózsepalota falképeinek elkészítésére Giambattista Zelotti mellé, e munkái manierista módon merész alulnézetre komponáltak. Rövid időn belül Velence sokat foglalkoztatott freskófestőjévé vált, sokat dolgozott egyházi megrendelésre, így első önálló munkája is a San Sebastiano-templomba készült, mennyezetfreskóján a bibliai Eszter története látható. Másik nagy megrendelői körét a velencei nemesség alkotta, akiknek villáit és palotáit díszítette, így például a Palladio által tervezett Villa Barbaro illuzionisztikus elemeket is felhasználó manierista falképegyüttesét.
A kánai menyegző
Fotó: Wikipedia
Különösen jó érzékkel festett építészeti környezetbe helyezett sokalakos bibliai jeleneteket. Ezeken a képein a kompozíció egyformán meghatározó elemei a csoportfűzés, a részletesen ábrázolt épített tér, és a fény-árnyék viszonyok, valamint az alakok között velencei polgárok sokaságát vonultatja fel. A leghíresebb példa erre a Kánai menyegző című óriási vászna, amely eredetileg a San Giorgio Maggiore-kolostor ebédlőjébe készült, majd Napóleon seregeinek hadizsákmányaként került a párizsi Louvre-ba.
Ebbe a csoportba tartozik az a műve is, amelyet a Santi Giovanni e Paolo refektóriumába szánt, és az Utolsó vacsora témáját nagyszabású lakoma keretében dolgozza fel. Az inkvizíció perbe is fogta a festőt a vallásos témához nem illő szemérmetlen részletek miatt, és mivel a törvényszéket nem sikerült meggyőznie, nem átfestette, hanem inkább átnevezte a képet, így lett a címe Lakoma Lévi házában (1573).
Lakoma Lévi házában
Fotó: Wikipedia
A bibliai témák profanizálásával szemben a világi téma metafizikus, vallásos és transzcendens szintre emelésére is akad példa Veronese életművében, mint például a Lepantói csata című vászna, amely az oszmán-török hajóhadak fölött aratott 1571-es keresztény győzelemnek állít emléket. Utolsó évtizedeiben nagyszámú festőt foglalkoztató műhelyt vezetett bátyjával és két fiával együtt. Művészetének legfőbb varázsát az adja, hogy festményein a vallásos vagy mitologikus témák leple alatt a korabeli Velence mindennapjai elevenednek meg mozgalmas és érzéki valóságként.
