Svájci írók, stand-up könyv és az első internetregény

Idén ismét nagyon színes a felhozatal a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.

Határtalanul címmel stand-up könyvei újabb darabját készítette el a műfaj népszerű párosa, a színészként is ismert Badár Sándor és Horváth János. A „trilógiájuk negyedik részeként” kezelt kötetben, amely a könyvfesztivál ra jelent meg, újabb elképesztő kalandokat mesélnek el.

„Négy évvel ezelőtt, a Közép-európai kalandok (KEK) megjelenésekor úgy hittük, hogy lezártuk a trilógiát, amelynek első két darabja a Jappán és az Ámerika volt. Amikor az egésznek nekiálltunk, nem gondoltuk, hogy megteremtjük a standup-könyv stílust. Azt meg végképp nem, hogy erre igény van” – fogalmazott Horváth János az MTI-nek.

Elmondta, hogy a KEK megjelenése után együttes és szólófellépéseiken újabb és újabb érdekes történetek jöttek elő, olyan sztorik, amelyek velük estek meg, akár egymástól függetlenül, és korábban nem adták elő. Egyetértettek abban, hogy ezeket érdemes összeszedni.

Badár Sándor szerint a Határtalanulba a folyamatos humor mellett már beleszorult egy kis líra is. „Míg a Jappán, az Ámerika és a KEK elevenségét az vitte előre, hogy egy kocsmaasztalnál ülő két fura fickó szájából szól, a Határtalanul esetében a visszafogottság került előtérbe, intimebb a könyv miliője” – jegyezte meg Badár Sándor.

Egy ötvenes évekből származó, reneszánszát élő útleírás és két versszerűen tömör, minimalista regény kapott helyet a tavaly indított Svájci írók sorozatban, az XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.

Hajdú Farkas Zoltán, a csíkszeredai kiadó főszerkesztője és a sorozat szerkesztője az MTI-nek elmondta: Nicolas Bouvier Világunk járása című kétkötetes útleírását Nyugat-Európában az utazóirodalom Bibliájának tartják, mostanság fedezték fel újra. Az akkor 24 éves író 1953-ban utazott át egy barátjával Jugoszlávián, Görögországon, Törökországon, hogy elérjenek Iránba, majd Afganisztánba. A később Japánt és Srí Lankát is bejárt Bouvier-t a szerkesztő úgy jellemezte: nagy humanista, aki az emberben a legjobbat szólítja meg és hozza ki belőle.

Egészen más Adelheit Duvanel Anyám kalapjára című regénye, amely magányos, kilátástalan életet élő hőseiről rövid, feszesen megírt látlelet ad – jellemezte a kötetet a szerkesztő.

A harmadik könyv szerzőjét, Klaus Merzet pedig úgy mutatta be: talán az egész német nyelvű irodalom legnagyobb minimalistája, akinek a Jakob alszik című, mindössze 70 oldalas regényét óriási műnek tartják. Maga az alcím is - Voltaképpen egy regény - a mű rövidségével folytat párbeszédet.

Jevgenyij Popov Vodkára vodkát című elbeszéléskötetét M. Nagy Miklós mutatta be szombaton a könyvfesztiválon a rendezvény Osztovits Levente termében. Az író a matinén elmondta, a kötet csavargókról, prostituáltakról, kommunistákról szóló szövegei az 1970-es, 1980-as évekből valók. Szerinte ma Oroszországban ugyanannyit isznak, mint a rendszerváltás előtt, csak ma már többet esznek hozzá. Megegyezte, akkoriban azt a szerzőt tartották „fiatal” írónak, akinek a könyve hivatalosan nem jelenhetett meg. Az író szerint Oroszország nem sokat változott, ugyanúgy rétegződik az orosz társadalom, ugyanazok az ellentétek feszítik. Elmondta, egyik regénye sem hasonlít az előzőre, mert az életet túl rövidnek tartja ahhoz, hogy önmagát ismételje.

A rendezvényen szó esett az író legújabb regényéről, az Arbeit című műről is. A könyvet az első „internetregénynek” is nevezik, mivel az író az interneten topikokat indított a írásairól, az ide érkezett hozzászólások, viták alkotják a kötet második felét.