A Kőműves Kelemen ősbemutatója három évtizeddel ezelőtt megelőzte az István, a királyét: 1981-ben tartották a premiert a Pesti Színházban, az István, a király királydombi ősbemutatója csak 1983-ban követte. Nem lesz ez másként a mostani jubileum kapcsán sem. Sarkadi Imre befejezetlen drámájából, Ivánka Csaba átdolgozásában készült Kőműves Kelement, amelynek zenéjét Szörényi Levente és Bródy János jegyzi, június közepén mutatják be a RaM Colosseumban. Eredetileg a Magyar Színházzal koprodukcióban született volna meg az előadás, de Őze Áron igazgató rövid időn belül elállt a megvalósítástól. A címszerepet Stohl András alakítja, a Vándor szerepében Blaskó Péter, Annaként Radnay Csilla lép színpadra, mellettük Hujber Ferenc, Szatory Dávid, Fehér Tibor, Széplaky Géza, Marton Róbert, Dolmány Attila is látható lesz.
A hét elején a Nemzeti Színházban kezdték el próbálni a Kőműves Kelemen című rockoperát. Rövid időre ugyan, de a sajtó munkatársai is beleshettek az első olvasópróbába. Alföldi Róbert kemény iramot diktált, gyorsan felvázolta rendezői koncepcióját, kaptunk egy zenei montázst ízelítőként, de aztán magára is kellett hagyni a stábot, hogy nyugalomban dolgozhassanak.
Már a rendezőválasztás is mutatja, hogy mindenféle historizálást félretéve, a saját korunkból kiindulva, kortárs felfogásban állítják színpadra mind a két művet. Alföldi Róbert jobbkeze most is Vörös Róbert dramaturg. Szerintük a Kőműves Kelemen olyan, most is aktuális kérdésekkel foglalkozik, amelyek – akárcsak az ősbemutató idején – az összetartásról, a közösség fontosságáról szóltak. Alföldi szerint az ősbemutató a maga korában egy nagyon erős, modern megközelítésnek számított, a mostani bemutató is reflektál a jelen korra, társadalmi helyzetekre, mégsem cél az aktuálpolitizálás. Ahogy Alföldi megfogalmazta: inkább csak a figyelemfelhívás szándékával közelítenek a témához, ami igencsak archetipikus. – A várépítés sok mindennek megfeleltethető, szimbolikus ügy. A mostani magyar társadalmon belüli feszültség is hasonló, mint amit ezeknek az embereknek meg kellett élnie. A közösség szándéka esik itt darabjaira. Mi sem tudunk közös többszöröst találni – vélekedett Alföldi.