Nem volt könnyű utolérni, noha személye már korábban sem volt ismeretlen a nagy nyilvánosság előtt. A hetvenhét éves üzletembert és feleségét fényképek is megörökítik, többek közt amikor 1979-ben A rejtélyes Tiziano című kamaratárlaton bemutatják a képet Pécsett. Abban a városban, amelyben több évtizedes lappangás után 2005 tavaszán a Nagyházi Galéria aukciójára került. Akkor úgy fogalmazott: a kép, noha az akkori becsértéknél, 1,5 milliárd forintnál jóval nagyobb ajánlatot kapott rá akkoriban is, a Szépművészetiben „marad, mert ott a helye, hogy mindenki láthassa”.
Éppen ebből a meggondolásból adta tartós letétbe a festményt 2006-ban. – A Jóistentől ajándékként kaptam ezt a képet – mondja –, valahogy megálmodtam, hogy meg kell vennem. Mint emlékezik, akár 500 milliót is adott volna érte, ha nem ér véget a licit. Pedig akkor még csak a Tizianónak tulajdonított megjelölés szerepelt a 65 millióról indult mű leírásában. Tátrai Vilmos művészettörténész volt az első, aki kétségbevonhatatlanul bebizonyította a mű eredetiségét.
Pintér Gyula fél évszázada műgyűjtő, tányérokkal kezdte, azután gyűjtött mindent. Szenvedélyévé váltak a motorok, ezért is kapta a motorkirály nevet. A festményekhez immár harmincöt éve hű, gyűjteményét egy olyan kollekcióval alapozta meg, amelyet két, édesapjától örökölt kép – egy Borsos József- és egy id. Markó Károly-mű – eladásából vett meg. Mindig az antik mesterek vonzották, és nagyon szerette a vallásos tárgyú műveket is. Éppen ennek köszönhetően figyelt fel Tiziano alkotására is.
Mi lesz a kép sorsa a továbbiakban? – vetődik fel a kérdés a hír hallatán, hogy felmondta a tartós letétet, és elhozta a páratlan értékű képet a múzeumból. Bárhogy faggatom, nem ad egyértelmű választ a kérdésre, sőt megmutatni sem hajlandó a művet, ahogyan nem árulta el jelenlegi őrzési helyét az örökségvédelmi hivatal munkatársainak sem. – Hét unokám van, jobb, ha a jövőjüket elrendezem – mondja rejtelmesen, de közvetve mindenképpen arra utalva, hogy a kép eladási ára ma sokszorosa lehet annak, mint amennyiért megvásárolta. Erre utal az is, hogy emlékezete szerint a Szépművészetiben kiállított művet 15 millió dollárra biztosították, de ha külföldi kiállításra viszik, a biztosítási összeg már 15 millió euró. Tiziano csak egy van, hangsúlyozza, s azt említi, hogy a festő egy másik műve, a Diana és Akteon néhány éve 18 millió fontért kelt el Skóciában.
