Íme az év múzeuma és az év kiállítása

A Pulszky Társaság a legjobb múzeumi törekvéseket értékelte és ünnepelte a hétvégén.

A Magyar Nemzeti Múzeumban adták át május 11-én a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület által alapított „Az év múzeuma” és „Az év kiállítása” díjakat. Amíg a Nemzeti Múzeum zsúfolásig megtelt kertjében majálissal ünnepelték a múzeumi világot, addig a díszteremben meghittebb körben adták át a díjakat.

A Pulszky Társaság immár másfél évtizede adja át évente az év múzeumának járó díjat. Az esztendőnként kiírt pályázatokra maguk az intézmények jelentkezhetnek − így történt ez a 2012-es évre vonatkozó pályázat kapcsán is. Ez alkalommal hét intézmény: a paksi Atomenergetikai Múzeum; a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeuma; a fővárosi Molnár C. Pál Műterem Múzeum; a tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeum; a nagyatádi Városi Múzeum; a nemesvámosi Villa Romana Baláca és a szerencsi Zempléni Múzeum indult a megméretésen. Mint látható, térben és tematikában teljesen szerteágazó múzeumok jelentkeztek – és ez jól is van így: közismert fővárosi múzeumtól hátrányos helyzetben lévő térségben működő kisebb intézményekig bárki odaállhatott a startvonalhoz. A Pulszky Társaság zsűrije az adott múzeum tevékenységének átfogó elemzése alapján hozza meg döntését. A fődíjak összegét és a lebonyolítás költségeit a Nemzeti Kulturális Alap közgyűjtemények kollégiumának támogatása biztosította.

A nívós pályázók közül végül a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeuma és a Tiszazugi Földrajzi Múzeum kapta meg „Az év múzeuma 2012” elismerést. Aquincum a jól megtervezett és sikeresen kivitelezett pályázatokon alapuló szakmai és múzeumpedagógiai alapú vonzerőfejlesztés, a programkínálat gazdagítása elismeréseként kapta a díjat. A tiszaföldvári múzeumot az utóbbi években a muzeológiai tevékenység minden területére kiterjedő, sikeres pályázatokra építve elért jelentős fejlesztések miatt jutalmazták. A társaságtól különdíjat kapott a szerencsi Zempléni Múzeum is: megítélésük szerint az Alfa program támogatásával modern koncepciójú, korszerű új állandó kiállítás jött létre, miközben nagy eredményeket értek el a gyűjtemény digitalizálása terén is.

A Nemzeti Múzeum dísztermében ez után adták át „Az év kiállítása” díjat. A Pulszky Társaság egy másik összetételű zsűrije (az egy közös tag Deme Péter, a társaság elnöke) ezzel a díjjal az intézmények kiállításait jutalmazza, egyszerre értékelve a tudományos felkészültséget, a technológiai kreativitást és a közönséggel való kapcsolatteremtő képességet. A Paksi Atomerőmű Zrt. egymillió forintos pénzjutalommal támogatta a nyertest. Az év kiállítása címre ez alkalommal kilenc intézményből pályáztak Debrecentől Pannonhalmáig, Budapesttől Hódmezővásárhelyig.

A Petőfi Irodalmi Múzeum Örkény-kiállítása a legjobb négy közé került

Fotó: Kocsis Zoltán / Magyar Nemzet

A zsűri a második körbe négy kiállítást juttatott, amelyek mindegyikét külön kiemelte értékeléseivel. A Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság a Van egy kert – Útikalauz monostori kertekhez című időszaki kiállítása a tematikát tekintve is egyedi és hiánypótló volt. A szerzetesi kertek és a magyar kertkultúra történetét is bemutató installációk, műalkotások, makettek, a kiállítást övező programok jól kapcsolódtak a megújuló pannonhalmi apátság világához. A szegedi Móra Ferenc Múzeum Aranyecset – Munkácsy Szegeden című időszaki tárlata újszerű megközelítésben mutatta be a jól ismert magyar festő művészetét a széles látogatói tömegeknek. A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum Mi mennyi? – Örkény István százéves című időszaki kiállítása látványos és szellemes installációkkal idézte meg a 20. század egyik legremekebb stílusú magyar íróját és annak filozofikus, groteszk világát. A zsűri kiemelte a budapesti Postamúzeumot is, melynek megújult állandó kiállítása izgalmasan, igényesen, interaktív eszközökkel élve mutatja be a magyar technikatörténet különleges epizódjait. A Pulszky Társaság végül a pannonhalmi apátság kerttörténeti kiállítását választotta ki győztesként.

A díjátadók után beszélgetések következtek a díjazottakkal. Zsidi Paula, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese az aquincumi fejlesztésekről elmondta: a jövőre százhúsz éves régészeti park mindig is igyekezett a változó igényeknek megfelelni. A kezdeti ásatási tevékenységektől a hatvanas évek romkertjén át az elmúlt két évtizedben tovább fejlesztett régészeti parkig folyamatosan emelkedett Aquincum színvonala. Most véget ért egy hosszú folyamat: visszanyerték az egykori Aquincum római polgárváros egész területét (autópiac, szerviz, lőtér volt egy jelentős terület fölött), és új létesítményeket hoztak létre. A látványosságok közül a romkerti színházat, a rekonstruált római házat, a kronoszkópot (virtuális körpanorámát), valamint az új raktárt, műhelyt, irodát és múzeumpedagógiai foglalkoztatót emelte ki a fejlesztések közül. A 2010–2012 között lezajlott Pannonia Provincia Program keretében tehát megújult Aquincum, ahol most programok egész sora várja az érdeklődőket, költőversenytől a hagyományőrző eseményeken át a régészeti foglalkozásokig. Külön örvendetesnek tartják, hogy a mitológiai játszótérrel már a kisebbeket is be tudják vonni a régészeti park világába. A megújulást a friss tapasztalatok szerint folyamatos látogatószám-növekedés követi, és Aquincum bírja Óbuda kerületének támogatását is – szinte már egy megvalósult múzeumi negyed működik az észak-budai kerületben.

Kevesebbek által ismert, de helyben és a térségben hasonlóan fontos közösségképző és kultúrafenntartó szerepet tölt be a szintén díjazott tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeum. A 2007 óta a múzeumot vezető Béres Mária az intézmény történetéről és mostani kihívásairól beszélt a díjátadás után. Az 1956-ban alapított intézménynek előbb Tiszaföldvár, majd egészen 2012 végéig Jász-Nagykun-Szolnok megye volt a fenntartója – és most újra visszakerült a településhez. A hosszú bizonytalan helyzet után 2006-ban új épületbe költöző kis múzeum 2009-re készítette el Tiszavilág című állandó kiállítását az Alfa program 20 millió forintjából. Az utóbbi években kerti pavilon, tanulmányi raktár, oktatóterem, fotógyűjtemény, helytörténeti, néprajzi, természettudományi gyűjtemények emelték a múzeum fényét. Igyekeznek ők is részt venni a pályázatokon, de a legfontosabb missziók egyikének a gyerekprogramokat, a gyerekek bevonását tartják: a hátrányos helyzetű térségben fontos szerepet töltenek be a gyerekek múzeumba, a kultúra terébe való becsalogatásával. A következő időszak fontos feladata, hogy a helyi közvélemény és döntéshozók is felismerjék a tiszazugi múzeum szerepét és feladatát – addig is igyekeznek minél aktívabban jelen lenne Tiszaföldvár életében.

A pannonhalmi apátság kerttörténeti kiállításáról Kocsis Kinga, Szilágyi Klára építész és Mohácsi Sándor tájépítész meséltek a közönségnek. Leszögezték: Pannonhalma nem csak múzeum, nagyon nagy fejlődés történt az utóbbi években. Zarándokház épült, kertek keletkeztek, megújult a gótikus templom, és így tovább. A Van egy kert kiállítás útikalauzként szolgált a kolostorkertek kultúrtörténetének megismeréséhez. A bakonybéli, majki és zirci kolostorkerteket is bekapcsoló kiállítás mélységében kívánta bemutatni a kerttörténet számos vetületét. Hétköznapi és szakrális terek összekapcsolása, épített és természetes környezet harmóniája ezek voltak a kihívások az alkotók számára, akik Varga Mátyás atyával, az apátság időszaki kiállításainak rendszeres ötletgazdájával együttgondolkodva Pannonhalma évezredes hagyományaihoz méltó installációt készítettek.