George Loomis kritikus a Fischer Ádám által életre hívott és immár nyolcadik évadát ünneplő budapesti Wagner-fesztivál megnyitójáról írt. Elsősorban A nürnbergi mesterdalnokok című vígopera új produkcióját elemezte. Úgy véli: bár az előadást teljes mértékben a hely adottságaihoz igazították, a színpad műszaki felszereltségének hiánya korlátozza a vizuális lehetőségeket.
A cikkíró szerint a Michael Schulz rendezésében színpadra vitt opera eleje kísértetiesen hasonlít egy koncertre, ami némileg megzavarhatja az avatatlan közönséget. Az énekesek a prelúdium alatt foglalják el helyüket a színpadon, egy-egy kottaállvány előtt, felkészülve a nürnbergi Szent Katalin-templomban felcsendülő nyitóénekre.
James Rutherford szimpatikus Hans Sachsot hoz a színpadon, Annette Dasch elbűvölő Évaként brillírozik. Klaus Florian Vogt néhány lenyűgöző pillanattal ajándékozza meg a közönséget, habár a Walther von Stolzing figuráját magára öltő tenor némileg fáradtnak tűnt a premieren – írja a lap.
Loomis a Sixtus Beckmessert alakító Bo Skovhust, a Veit Pognert játszó Eric F. Halfvarsont és a David figuráját hozó Uwe Stickertet is méltatja. A Fischer Ádám által vezényelt MR Szimfonikus Zenekar és Énekkar, valamint a Nemzeti Énekkar előadását pedig vibrálóan élettel telinek nevezi.
A The New York Times a Budapesti Wagner-napok repertoárjának egy másik különlegességéről, a Marton László rendezte Lohengrinről is szót ejt. Mint Loomis írja, a lovag különös, feltűnő alakja a változásra ösztönző erőt hozza meg a brabanti militáns környezetbe.
A kritikus több mint kielégítőnek nevezi a zenedráma szereposztását. A Lohengrint alakító Kovácsházi István énekét erőteljesnek és rugalmasnak, az Elzát életre keltő Ricarda Merbeth játékát lenyűgözőnek tartja, Linda Watson ijesztő Ortrudot hoz a színpadon, Anton Keremidtchiev remekül adja át Telramund gyötrelmét, Fried Péter hangos, de nazális Henrik király, míg Haja Zsolt valósággal lubickol a király hírnökének szerepében – írja George Loomis.
