Nem szerencsés persze rögtön azzal kezdeni, hogy milyen különös, ha a suszter elhagyja a kaptafát, vagyis, hogy Gál Vilmos szakcikkek helyett szépirodalmat ír. Hiszen így a regény csak ahhoz képest tűnhet izgalmasnak, hogy a szerzője voltaképpen nem is író. Holott az Antantmisszió önállóan, minden egyéb háttérinformáció nélkül is megállja a helyét. Nyilvánvaló hibái ellenére a könyv jól megírt, érdekfeszítő olvasmány, amely a történelmi érintettségen túl is rejt értékeket magában.
A trianoni döntés következményeinek köszönhetően a békeszerződés témája a mai napig komoly indulatokat vált ki. Így vélhetően egy regény, amely a nagyhatalmak korabeli politikai játszmáit mutatja be, kevesek számára maradhat érdektelen. Különösen, ha a párizsi és a román megszállás alatti budapesti események valódi szereplői tűnnek fel a szövegben.
Érezhető, hogy a szerző a történelmi hitelességet minden más szempontnál előbbre valónak tartotta. Szerencsére azonban mégsem egy szimpla történelmi tárlatvezetést kapunk. Az elbeszélő a valós személyek feltételezhető személyiségére koncentrál, vagyis hús-vér alakokat igyekszik teremteni. Így voltaképpen mindegy is, hogy miként volt a valóságban, a lényeg, hogy mi történik a regényben. A kecske is jól lakik és a történelmi káposzta is megmarad.
Ezzel együtt se feledkezzünk meg a hatalmas kutatási anyagról, amely remek alapot szolgáltat ahhoz, hogy az egyes figurák hitelesen kelljenek életre. Néha kicsit még túlzásnak is tűnik az a rengeteg tudás, amit a szerző felhalmoz a könyvben, mintha még az utolsó mellékszereplő élettörténetével is pontosan tisztában lenne az elbeszélő. Ez helyenként agyonnyomja az olvasót, de idővel azért hozzá lehet szokni. Nem kell félni tehát, nem válik száraz tananyaggá az Antantmisszió.
A történet központi figurája a magyar származású Weiss százados, az amerikai hadsereg katonája, aki Harry H. Bandholtz tábornok kíséretében érkezik Budapestre, hogy a román megszállókkal szemben érvényesítse a nagyhatalmak területi elképzeléseit. A százados figuráján keresztül nyerhetünk betekintést az intrikák és a különféle érdekcsoportok kusza hálózatának világába, majd a kirabolt és megszégyenített Budapest mindennapjaiba is. A több szálon futó történetben megjelennek a korabeli titkosszolgálatok, értesülhetünk stratégiáról és világpolitikáról, végigjárhatjuk a Tanácsköztársaság és a román megszállás nyomait lassan eltüntető fővárost, olvashatunk szerelmi történetet, és még Bandholtz tábornokot is láthatjuk, amint híres ostorával a kezében megvédelmezi a Nemzeti Múzeumot a műkedvelő román katonáktól (ezért a tettéért később szobrot kapott, ami ma a Szabadság téren látható).
Gál Vilmos, azaz William Gallen
Forrás: Nemzeti Múzeum
Ambiciózus vállalkozás az Antantmisszió. Egy rendkívül sűrű korszakot igyekszik minél érzékletesebben és részletesebben bemutatni. A világháború szenvedései, forradalmak, politikai gyilkosságok, Tanácsköztársaság, román megszállás és a nagyhatalmak kedvezőtlen döntésének lehetősége mind benne vannak a szövegben. A kérdés csak az, hogy elbír-e ennyi mindent egy regény. Szerencsére azonban az elbeszélő, még mielőtt a szöveg összeomlana a hatalmas történelmi korszak súlya alatt, kiválaszt egy kezelhető történetszálat, és jellemzően arra koncentrál. Weiss százados és fiatal magyar lány, Juli szerelmének története így amellett, hogy egybetartja a szöveget, enyhíti az olvasó terheit is. Nem kell százfelé figyelnie egyszerre, elég, ha a drukkol a fiatal párnak, az események csak ráadásként jönnek. Ráadásul a szerelmesek jövőjére vonatkozó elbeszélői utalások vagy elszólások egyfajta szimbólumként is olvashatók. Mintha a fiatal párra leselkedő veszélyekben jelenne meg az ország szomorú sorsa. Így ezzel a szállal egyszerre szűkíti és tágítja a szöveg fókuszát az elbeszélő.
Végül néhány szót a hibákról is, mert úgy igazságos. Bár korábban azt mondtam, az Antantmisszió önállóan is megállja a helyét, az kétségtelenül érződik, hogy a regény szerzője nem profi prózaíró. Nem válik nehézkessé a szöveg, de többször tűnik úgy, hogy túl sok minden zsúfolódik össze: a kelleténél több jellemzés, kicsit túlírt helyzetek, tudományos igényű vagy csak minél több információt közölni akaró magyarázatok, a lábjegyzetekről már nem is beszélve. Ezek szerencsére nem befolyásolják az olvasás élményét, de egy pillanatra meg tudják akasztani az elbeszélést. Ami azonban végleg leleplezi az írót, az a szinte gyermeki öröm, ahogy a gonoszok megleckéztetéséről ír. Nem használ a tárgyilagosságnak, ha az egymásnak feszülő érdekcsoportok jókra és rosszakra válnak szét, ha pedig nincs tárgyilagosság, borul a nagyszabású regénykoncepció.
De sem a túlírtság, sem az eltéveszthetetlen részrehajlás nem károsítják komolyan a szöveget. Van benne ugyanis valami, ami minden hibájával együtt is szerethetővé teszi a könyvet. Talán a szerelmi szálba rejtett történelmi szimbólum az oka, mindenesetre az Antantmisszió egy figyelemre méltó próbálkozás.
(William Gallen: Antantmisszió, L’Harmattan – Könyvpont Kiadó, 480 oldal, 3990 Ft)
