Egy kis halat befognak a tengerből, és mire feleszmél, már egy akvárium kelletlen díszévé válik. Apja persze felforgatná érte a teljes vízi világot, de az akváriumban is készül a nagy szökés, vissza a tengerbe. A 2003-as Némó nyomában főhőse egy hendikepes kis hal, de a történetben minden más is úgy szerveződik, hogy A kis hableány némiképp negédes történetét sarkaiból fordítsák ki. Cápák, teknősök, szellemes sziporkák, humoros fordulatok és magas színvonalú animáció mind a film érdemei közé tartozik, amely egyebek mellett a legjobb animációs filmnek járó Oscar-díjat is elnyerte, és sokak szerint nemcsak a Pixar, de minden idők legjobb animációs filmjei között is az élbolyban szerepel.
Sokáig tartotta magát az állítás, hogy animációs filmet csak élő szereplőkkel lehet sikeresen eladni, ennek megfelelően évtizedeken keresztül ember és/vagy állatkarakterek hódítottak a rajzfilmekben világszerte. A Verdákkal a Pixar gondolt egy nagyot, és – bár emberi tulajdonságokkal felvértezve, de mégis – csupán autókkal igyekezett lehozni egy mesét. A merész húzás bevált, a dramaturgiai nehézségeken a Thomas, a gőzmozdonyhoz hasonlóan túlléptek a gyerekek, és a szellemes mese – amelyben szintén számos mozifilmes referencia, áthallás szórakoztatta az őket kísérő felnőtteket is – akkora kasszasiker lett, hogy öt évvel később még egy folytatást is készítettek Villám McQueen és Matuka kalandjaiból. Kasszasiker itt is, ott is, idén pedig az ötleten felbuzdulva majd érkeznek a Repcsik.
Talán a legnehezebb feladatot vállalta magára a Pixar, amikor első egészestés meséjük, a Toy Story sikeréhez egy trilógia záró darabját próbálta meg elkészíteni. Az 1995-ös siker és 1999-es folytatás óta eltelt egy évtized, s ez épp másfél gyerekgenerációt jelentett, ami kulcsfontosságúnak tűnt, ha az előzményekre utalni szándékozik, vagy kényszerül egy rajzfilm. A Toy Storyval viszont egyszerűen mennybe ment a stúdió, amely kétségtelenül minden idők egyik legjobb egész estés animációs termékét állította elő, s a harmadik rész minden tekintetben felülmúlta az első két részt is, ami szintén unikális. A sztori merészen elment a falig: Andy felnőtt, és egyetemre megy, s ezzel a játékok életében végleg lezárul egy korszak. A padlás helyett azonban tévedésből elajándékozásra kerülnek a játékok, akik inkább porosodnának elfeledve, de eredeti tulajdonosuknál, mint egy új világban, ami ráadásul nem is olyan szép. A Toy Story 3. két Oscar-díjat nyert (egyet a legjobb dalért, egyet pedig az animációért), az egymilliárd dollár feletti szemkápráztató mozibevétel pedig még a legelvakultabbakat is folytatásra ösztönözne. Akárhogy is, dátum nélkül már bejelentésre került egy negyedik epizód
A Pixar a népszerű sci-fi és fantasy történeteken felbuzdulva a jövőbe tekintett és egy takarítórobotról készített mesét, amely a történet feléig szó nélkül tesz-vesz. Aztán azért megjelennek az emberek, de ez a húzás akkor is annyira eredeti és olyan lenyűgöző, hogy már önmagában ez mérföldkőnek nevezhető. A Pixar szakemberei az utópikus közegben is otthonosan mozognak, gond nélkül helyeznek el társadalomkritikát és globális cinizmust a filmjükben, ami ettől még a legkisebbeknek is szórakoztató, de a felnőtteknek sokkal többet tartogat. Hat Oscar-jelölés, egy arany szobrocska (ismét a legjobb animációs film díja), újabb kasszasiker. Kellhet ennél több?
Egy kis patkány konyhazseni lesz, s az emberek világában – bármilyen emberi tulajdonságot nélkülözve – is sikereket ér el. Újabb merész megoldás, és újabb siker a Pixar műhelyből. Bár már a Hamupipőkében is segítették az embereket rágcsálók, itt valóban az a pláne, hogy nincs boszorkány, nem beszél a patkány, és olyan civilizációs közegben mozog, ahogy az a valóságban is lenne. A L’ecsó valószínűtlensége ellenére mégis jól működik a fikciós keretben, és éppen a realisztikus bevállalása teszi egyedivé és emlékezetessé. Merthogy még mindig animációs filmről, családi animációról van szó. Öt Oscar-jelölést ez a mese is kapott, és a legjobb animációs film Oscarját, mi más kaphatta volna 2008-ban, mint a L’ecsó?
Kedvenc filmtörténeti csokrainkért katt ide, de izibe!
